Szilvay Gergely: Európa és az önazonosság

„A vertikális helyett a horizontális kapcsolatokra kellene a hangsúlyt helyezni, le kellene építeni a nagy, központi bürokráciát. Ma Európában Észak és Dél polgárháborúja zajlik – békés, de nem túl kíméletes eszközökkel” – Lányi András egyetemi tanárral, íróval globalizációról, energiafüggőségről, ökológiai válságról beszélgettünk.

Ön támogatja az amerikai–európai szabadkereskedelmi egyezményt?

Ez az egyezmény a szabad kereskedelem jelszavával a helyi társadalmakat szuverenitásuk maradékától fosztaná meg, hiszen minden, a profitot korlátozó kormányzati lépésért be lehet majd perelni az államot. Nincs többé joga az államnak a környezet, az egészség, a munkahelyek védelmére új törvényeket hozni, ha azok sértik – hogyne sértenék – a befektetők nyereségérdekeltségét. Így az egyezmény megköti a politikai közösség kezét. A kereskedelem szabadságát a közszabadság rovására szélesítenék. Minden európai állam érdeke az egyezmény megakadályozása, de a nagy nemzetközi konszerneknek érdeke a megegyezés, s ők a növekedésre hivatkoznak – az ő bevételük valóban nőni fog. A tervezett transzatlanti szerződés fontos része az egységes szabályozás: amit egyetlen országban engedélyeztek, a többinek is tűrnie kell, például a kémiai biztonság (adalékanyagok, állományjavítók az élelmiszerekben) terén jóval engedékenyebb amerikai szabályozást Európának automatikusan el kell fogadnia. Lehet majd egyben-másban mentességet kivívni, de az idővel elvész, mivel folyamatosan támadni fogják, mint „szabálytalant”.

Nő a kereskedelmi szabadság, de jobban is függnek egymástól majd az országok?

Azt akarta kérdezni, hogy a vásárlók élvezik-e majd a szabad kereskedelem előnyeit? – Éppen ellenkezőleg. Az olcsó, rossz minőségű tömegáru útjában álló utolsó korlátok felszámolásáról van szó. Ennek következménye a hazai termék kiszorulása a piacról. Hiába szeretnék például nógrádi epret, szatmári szilvát, kecskeméti kajszibarackot venni, ha a szabadkereskedelmi rendszer tönkretette a gazdákat, a gyümölcsfákat kivágták, és messzi földről hozott, éretlen, ízetlen gyümölcsökből áll a piaci választék. Egyre kevesebb helyen tudok ellenőrzött hazai forrásból származó terméket vásárolni.

A globalizáció következtében számos, messze földön előállított terméket meg tudunk vásárolni, s ilyen szempontból nő a választék. Ám mintha a helyi sajátosságok kivesznének, például elsorvad a helyi gasztronómia, eltűnt a faluról falura változó népviselet. A globalizáció uniformizálást és a lokális elvesztését jelenti?

Így van. Ráadásul az a választék – mármint az igényesebb része, ami a helyi változatok hagyományos gazdag sokféleségének a helyébe lép – drága, azt a vásárlók többsége nem tudja megfizetni.