Henter Anna: Az ’Úton levés’ margójára

Mindenhol jó, de a legjobb…? Hol is az ’otthon’? Hogyan értelmezhető a fiatalok országok közti vándorlása? Bárhol kialakulhat-e az otthonosságérzet, akár az úton levésben is? Az alábbiakban az angliai Sion Katolikus Evangelizációs Közösségben élő és dolgozó fiatalabb generáció tagjainak történetei és tapasztalatai mentén teszek kísérletet egy válaszalternatíva felkínálására.

A KORTÜNET

A fiatalok elvágyódása, útkeresése, „világgá menése” nem új jelenség – az elmúlt korokban is sokan, sokféleképpen próbálták ki magukat s mentek tapasztalatot gyűjteni messze földre. A népmesékből is ismerős motívum a „szerencsepróbálás”, valaki vagy valami megkeresésére indulás, próbatételek kiállása, ami a térbeli kimozdulással párhuzamosan belső utazást is jelent. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy ma ez a tendencia sokkal látványosabb formában, tágabb kontextusban érvényesül: egy komplex ok-okozati fejleménysor (pl. gazdasági, történelmi, technológiai, szociológiai stb. folyamattal indokolható tömeges migráció) mentén korjelenséggé nőtte ki magát.

A világ kitárult, „kicsivé’ vált – a közeledések és távolodások sajátos dinamizmusa figyelhető meg benne. A fejlett technológia révén kialakult „hálózati társadalomban” szinte bármi és bárki elérhető, sokkal többekkel lehetünk egyidejűleg kapcsolatban. Ezáltal a „világgal” is korlátoktól mentesen, közvetlenebbül érintkezhetünk, a kapcsolódási lehetőségek bővülése pedig hozzájárulhat az otthon levés érzetének növekedéséhez. A „virtuális elérhetőség” befolyással van az önmagunkhoz és egymáshoz való viszonyulás jellegére is. A kötődés minőségét és milyenségét illetően egyes vélemények szerint pl. általános vonulat a helyekhez („otthonhoz”) való ragaszkodás igényének elvesztése – más meglátások szerint azonban ez nem az otthonteremtés szándékának csökkenését, csupán a jelentés módosulását és eltérő megvalósulását mutatja. Az élet részét képező „változás” modern társadalmunk felgyorsult életritmusában látványosabban zajlik, hatása drasztikusabban érzékelhető. A folyamat érinti az identitás-meghatározás kérdését is, és módosítóan hat rá azon túl, hogy a tapasztalatszerzésnek és külső-belső formálódásnak kitett személyes narratíváinkat időről időre egyébként is „újraírjuk”.

A külföldön élés okát az általános motivációs áramlatok (pl. egyszerűbb megélhetés/egzisztenciateremtés reménye), illetve a személyes élettörténettel összefüggő (érzelmi/pszichológiai/ lelki stb.) indíttatások összetett módon határozhatják meg. A különböző „helykeresési” vonulatokon belül jelen írásban arra a sajátosnak tűnő jelenségre kívánok reflektálni, amit „spirituális emigrációnak” nevezek. A szemléltetés alapja az angliai Sion Katolikus Evangelizációs Közösség, amelynek fő tevékenysége a plébániákon és iskolákban történő (újra)evangelizáció egy hetes missziók keretében. A csoport összetétele kor, nem és életállapot szempontjából sem homogén, mostanra pedig nemzetiségi tekintetben (angol, spanyol, litván, horvát, cseh, lengyel, magyar, német, afrikai, indonéz) is igen vegyes képet mutat.