Zanati Zsófia: A FÉNYKÉP AZ IDŐ APRÓ TÖREDÉKE

Életbevágóan fontos üzenetet fogalmazott meg újabb fotográfiáiban London Katalin, aki a csendesszép rend, a harmonikus enteriőrök világát a portréfotók intimitásával egybesimítva az esendőség méltóságát, a törékenységet és a sebezhetőséget hozta egészen közel.

Miközben írásaival és fotográfiáival évtizedek óta jelen volt a hazai vezető építészeti és lakberendezési magazinokban, néhány évvel ezelőtt mégis relevációként hatott Árnyaltan című kiállítása a Magyar Újságírók Szövetségének székházában. Az Idő című portrékötete pedig lassan külön életet él, hónapok óta teltházas könyvbemutatókon üzeni, hogy az idő mindannyiunkkal ugyanúgy bánik, hogy bár az öregség fájdalmakat és kiszolgáltatottságot hozhat, tapintattal és szeretettel megmutatható.

Árnyaltan című kiállításával, ahogy mondani szokás, „a semmiből” robbant be a köztudatba néhány évvel ezelőtt. Akkortájt mesélte, hogy pályáját egy Pajtás géppel kezdte, s ezzel a masinával meg is örökített mindent, ami csak a szeme elé került. Azóta már bejárta a fél világot, Szentendrétől Korzikáig. Úgy tűnik, kíváncsisága változatlan…

Tizenöt esztendővel ezelőtt úgy éreztem, ideje megtanulnom a fényképezés alapjait, hogy a saját témáimhoz, amelyek lakberendezési magazinokban jelentek meg, én készítsem a fotókat. Pándi Titusz fotóművész stúdiójában megtanultam a legfontosabbakat, s tanácsára megvásároltam az akkor újszerűnek számító, és igen jövőbe mutató digitális felszerelést. Azután a saját káromon tanultam meg fotózni, mert a helyszínen már nincs mester, nincs segítség: magamnak kell világítani, deríteni, beállítani a kompozíciót, és az az elismerés, hogy megjelennek a képeim a lapban. A magazin azonban nem kiállítótér, hanem alkalmazott fotográfia, noha számomra annak a legizgalmasabb területe, mert minden egyes riport magában rejt emberi sorsot, családi életet, tárgyakkal kibélelt otthont. A megismert történetek indítottak el azon az úton, amely a 2008- ban megjelent Túlélésre ítélt tárgyak című kötethez vezetett, amelyben 24 interjún keresztül igyekszem bemutatni az emberek tárgyakhoz fűződő különös viszonyát. Beszélgetőpartnereimmel különféle tárgykapcsolatokat boncolgatunk a gyűjtőszenvedélytől kezdve a műtárgyalkotáson át a giccstárgyak szeretetéig.

Visszatérve az Árnyaltan című kiállítás képeihez: az embernek valahogy olyan érzése támadt, hogy Ön egyfolytában rendet rak a világban.

Valóban, lehet, hogy így van. Jártomban-keltemben folyton peregnek körülöttem a képek, mint egy-egy mozgó film. Nálam úgy van, hogy az utcai kavalkádban is megjelennek képpé rendezett részletek. Talán én rakok rendet, talán valóban ott van, csak elrejtőzik.

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.