Balázs Zsuzsa:
A türelem a szeretet időt ajándékozó magatartása

Lehet, hogy a művész türelmes várakozása az ihletre több fájdalommal jár, mint más ember várakozása az élet dolgaira? Válhat-e Istenélménnyé a türelemmel átitatott idő? Simon András grafikusművész szerint a mélyponton átlendülve teljesen világosan láthatjuk, hogy már csak eszközök vagyunk, Isten türelmének csatornái.

Van egy versed a türelemről, amelyben ezt írod: „a türelem a szeretet kőbe vésődő és állandóan mélyülő fájdalma”. Valóban fájdalmas magatartás a türelem? És ha igen, miért az?

Igen, azt gondolom, hogy a türelem nagyon sokszor jár együtt egyfajta lelki fájdalommal, mert lemondást, önmegtagadást igényel. Az embernek gyakran szorosra kell fognia a gyeplőt a saját tettvágyának száguldó csikóin, ha együttműködésre van „ítélve” valaki mással, vagy éppen saját magával. Mert bizony van úgy, hogy az embernek éppen a saját lelki és szellemi érettségét vagy képességét kell türelemmel „bevárnia” egy nagy tett végrehajtásához, de olyan is van, amikor fejben és szívben már minden készen áll, csak éppen a fizikai képesség hiányzik. És a várakozás ilyenkor fájdalmasan nehéz. Ilyenkor mosódik a megváltoztathatatlan tények kemény kövébe a szeretet fájdalma.

De mint tudjuk: a víz – ebben az esetben most a türelem –, csodákra képes. Hosszú idő alatt maradandó nyomokat hagy a sziklák falán, vékony szeretetösvényeket váj a megváltoztathatatlan valóság falába, és élhetőbbé, elfogadhatóbbá teszi az elnehezült életet. Mi a helyzet az ihlettel? Neked gondot jelent a benső sugallatokra való türelmes várakozás, vagy könnyedén veszed, ha éppen nem vagy „hálózatba kötve” Istennel?

Nézd, én, aki a tehetséget kértem és ajándékként fogadtam el Istentől a pályám elején, nem lehetek követelődző. Minden kegyelmi érintést hálás szívvel fogadok Istentől, és a látszólag terméketlen időszakokat úgy fogom fel, mint szemlélődésre és fejlődésre rendelt időt. Ha ezekben az „üres” időkben számon kérném Istentől, hogy miért nem ad új ötleteket, akkor az olyan lenne, mintha egy udvari futár úgy feleselne a királyával, hogy: „Uram, el nem mozdulok előled, míg nem méltóztatsz üzenetet írni bárkinek, amit kézbesíthetnék, mert eluntam már a tétlen várakozást. Ha küldöncként alkalmazol, akkor ne várakoztass meg, tessék most már üzeneteket írni, mert kezd fogyni a türelmem.” Első megfogalmazásban tehát azt mondhatom, hogy a türelem szeretetteljes várakozás egy remélt, vagy kívánt dolog megvalósulására.

A művész számára az ihlet pont ilyen dolog?

Igen. A Szív Tudása című könyvemben így fogalmaztam ezt meg: „Az ihlet kegyelmi állapot, Isten ajándékozó szándékának titka, hogy mikor kapjuk. Sürgetni, marasztalni nem lehet. Csak vágyakozva kérni szüntelen…”

Úgy gondolom, hogy a türelem valóban fontos dolog a számodra, hiszen még a rajzolásban is megihletett. Miért éppen a csiga jutott erről a fogalomról az eszedbe?

Talán azért, mert a csigaház központba kanyarodó vonalai egy labirintusra emlékeztetnek, és az én csiga rajzom közepén egy szív látható. Ezzel azt szerettem volna érzékeltetni, hogy ahhoz, hogy egy másik ember legbensőbb valóját, a szívét elérjük, bizony bátornak kell lennünk és be kell merészkednünk a szeretet labirintusába. Csak az érhet célba, akinek önmagához és a szeretett személyhez is van elég türelme, és végigjárja a befelé vezető utat.

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.