Radóczy Jusztina: Vizeket léptet a fényre

A víz az egyik leggyakoribb anyag, amely bolygónk felületén megtalálható. Víz nélkül nem létezne a földi élet, hiszen a sejtjeink, testnedveink legnagyobb részét is víz alkotja. Ha kiszámoljuk, hogy az ajánlott napi két liter ivóvíz bevitel mennyisége a világon közel 14 milliárd liter vizet jelent naponta csupán az emberiség számára, bizonyára fel tudjuk becsülni a jelentőségét. Ha Magyarország természetes forrásokra alapozott vízbázisait áttekintjük, akkor a tíz legnagyobb között van a pécsi Tettye-forrás karsztvízrendszere, melynek történetéről és jelentőségéről Kraft János geológust kérdeztük.

A Tettye, Pécs városának természeti kincsekben különösen gazdag területe, amely a Mecsek déli oldal  án található. Ezekhez a kincsekhez tartozik a barlangrendszer is, amely elsősorban a karsztvíz hatásának köszönhető. Hogyan képzeljük el ezt a barlangalakító hatást?

A Tettye-forrás nyílt karsztból származó vizeket léptet a napfényre, természetes keletkezésű forrás formájában. Ez azt jelenti, hogy a forrás gyűjtőterületén a felszínre érkezett csapadék a talajon keresztül bejut a tározó kőzetbe és annak kis repedésein, nagyobb hasadékain, majd üregein, legvégül a barlangos részletén keresztül áthaladva jut ki a napfényre. Valójában arról van szó, hogy a Tettye tér mögött egy nagy kiterjedésű mészkőtömeg terül el, amelyet a csapadékvíz képes oldani. Ezt a szakemberek – a széndioxid felvétel következményeként – úgy is hívják, hogy szénsavas lesz a víz, tehát így már oldó hatással jut a mészkőbe. A Tettye-forrás mögött egy 8 km2-nél is nagyobb vízgyűjtő terület található, amely a leeső csapadékot összegyűjti, és repedésein keresztül irányítja a forráshoz. A Tettyénél kilépő víz még az ásványi anyagokkal együtt jelenik meg. Azonban a karsztvízből a napfényre kerülésekor a szén-dioxid egyszerűen elillan, az oldott anyagok viszont kiválnak, a víz pedig terheitől megszabadulva természetes módon elfolyik. E folyamatnak megfelelően a forrás előterében kb. 1 km hosszan, helyenként 100 m-t is meghaladó szélességgel található azon mészanyagú lerakódás, amelyet többek között mésztufának, forrásmészkőnek, vagy egyszerűen csak édesvízi mészkőnek neveznek.

Milyen vízhozammal rendelkezik? Gondolom ez évenként is változó, nem csak évszakonként.

Évente átlagosan 2 millió m3 körül alakul a Tettye-forrás vízhozama. Érdemes tudni, hogy a legkevesebb hozam napi 214 m3 volt 1948-ban, míg a legtöbb 1896-ban, közel 100.000 m3 volt. Viszonyítási alapként azt lehet mondani, hogy a mostani városnak a napi fogyasztása jelenleg kb. 32.000 m3, tehát akkor egy nap alatt a jelenlegi város háromnapi vízigénye lépett ki a Tettyén. Az 1800-as évek végén és az 1900-es évek elején és jóval korábban azonban ennél sokkal kevesebb volt a város vízigénye, úgyhogy a történelmi időkben szinte mindenkor óriási problémát okozott a völgybe időszakosan lezúduló karsztvíz.

Régen ilyenkor árvízről beszéltek az emberek, de még napjainkban is óriási mennyiségű víz zúdul le az utcákon egy nagyobb eső után.

Igen, számos korabeli (19. századi) helyi újság beszámolt arról, hogy voltak olyan időszakok, amikor a Tettye völgyből szinte mindenkinek menekülnie kellett a lezúduló víztől. Annak mindenképpen, aki a mélyvonalban tartózkodott. A tettyei nyílt karszt jellegzetessége, hogy a nagy vízmennyiség a csapadékosságot követően néhány óra múlva már jelentkezik, majd az igazán nagy tömeg egy-két nappal később kerül a felszínre. Száraz évszakokat követően tehát gyakori volt a vízhiány, míg a tartós nagy csapadékokat követően gyakran árvíz volt a völgyben. Napjainkban már nincs igazi árvízveszély, hiszen külön elvezető rendszert építettek ki a völgytengelyben.

Mikor kezdődött el a víznek a hasznosítása, tározása?

Már az 1930-as években is próbálták megtartani a vizet a forrás mögötti barlangokban, illetve igyekeztek lassítani a kilépési folyamatot, hogy ne olyan gyorsan kerüljön a felszínre. Ez kívánatos elvárás is volt, hiszen a nagy hozamoknál hálózatba nem bevezethető iszapos víztömegek jelentkeztek. Ekkor a Tettye tér keleti oldalán egy aknát mélyítettek, de sajnos rossz helyen alakították ki (mivel nem voltak túl jók a szakemberek ismeretei), így annak üres szelvényét töltögették fel évtizedeken keresztül a forrás nagy hozamainak jelentkezésekor. Az 1990-es években végül sikerült egy gátrendszerrel megfogni a vizet a forrás szája körül. Ez végül több tízezer m3, korábban elfolyó víz megtartását jelenti napjainkban. Helyi különlegesség még az is, hogy a Tettyéről a gravitáció kihasználásával töltik fel az alacsonyabban lévő tározókat, tehát azt lehet mondani, hogy ennek a víznek a hasznosítása – ha nem a magasabb ellátási területekre történik betáplálás – még energiatakarékos is.

Számos malomról tudunk a város történetében. Mióta használják az itt élő emberek ezt a vizet?

A pécsiek számára is érdekesség az, hogy ivóvízként valójában csak 1862-től használják a forrás vizét, mivel korábban a Tettye víz használatára csak és kizárólag a malomtulajdonosoknak volt joga, akik a gyűjtő- és elosztómedencéből malom árkokkal juttatták el malmaikhoz a vizet. Egy malomárokhoz akár több tíz malom is csatlakozott. Az 1500-as években Oláh Miklós negyven malmot említ, de amikor Pécs ipari város lett az 1700-as évek végén, akkor nem negyven, hanem jóval több malom működött. Ezt úgy kell elképzelnünk, hogy több mint egy kilométer hosszan helyezked tek el a több külön árok segítségével meghajtott malmok a Tettye völgyében, amelyek különböző funkciókat láttak el. A levéltárban kutatva sok feljelentésre és vizsgálatra is bukkantam az 1700-as és 1800-as évekből, mivel a malomtulajdonosok éjszakánként átalakították a gyűjtőmedencénél a terelőket és saját malmukra igyekeztek vezetni a vizet.

Ezek szerint már akkor is igen értékes volt a víz. Miért csak ipari célokra használták akkoriban?

Egyrészt a hozamingadozás miatt, másrészt a már említett lerakódás miatt, hiszen a víz mésztartalma igen magas és ez nem tesz jót a vezetékek vízszállító képességének. Amikor kevés a vízhozam, és épphogy csak csörgedezik, a mésztufa akkor is kiválik a csőben mozgó vízből és természetes módon leszűkülnek a vezetékek keresztmetszetei. Ez a tulajdonság a malmoknál is probléma volt, de a kerekekről egyszerűen és könnyen leverhető volt a kivált mészanyag. Érdekesség erre, hogy az 1891-től indulóan építették meg a Tettyére alapozott pécsi vízművet, amelynek vezetékeit még az 1990-es években is cserélték. Így saját szememmel láttam azt, hogy az 1892-ben lefektetett öntött vascső, ami akkor még 20 cm belső átmérőjű volt, 100 évvel később annyira leszűkült, hogy a hasznos keresztmetszet már csak kb. 5 cm-nek adódott.

Pécs, vagyis Sopianae már az ókorban is lakott terület volt. Használták a Tettye vizét a rómaiak is?

Igen, de a rómaiak nem szerették a folyamatos lerakódások miatt. Az akkori várost (Sopianae) a völgyekben lévő más közelebbi források látták el ivóvízzel. Azonban Pannónia a római időkben gabonatermesztő vidék volt, így a gabonát meg is kellett őrölni. Mivel a Tettyéről 1,5 km távolságon belül 100 méternél is többet alacsonyodik a terepszint, így olyan energiaforrás állt rendelkezésre, amelyet minden bizonnyal már ők is a malmok működtetésére használtak fel. A völgyben létező római malmok azonban nem maradhattak fenn, mivel a forrásmészkő a középkorban építőkő megszerzési hellyé vált. Emiatt napjainkhoz közeledve szinte teljesen megváltoztatta az emberi jelenlét a területet, hiszen a tettyei völgyben közel egymillió m3 mésztufa vált ki az elmúlt évezredekben, és annak valójában már csak a roncsai találhatók. Becslésem szerint a természetes kiválásnak kb. 40 százaléka már teljesen hiányzik, hiszen egyszerűen elbontották. E helyzetet jól magyarázza, hogy a mésztufa a pécsi épületekben az ókortól kezdődően minden további építészeti időszakban felhasználásra került. A középkori emberek és a törökök nagyon sok épületüknél célzatosan használták. A forrásmészkő azért volt népszerű, mert a kivált anyag egyes részletei igen szilárdak, viszont nem nagy súlyú a természetes módon keletkezett üregesség miatt.

A 19. századra tehát már szinte az egész város a Tettye vizét itta. Hogyan sikerült bevezetni a vízellátó rendszerbe?

A 19. században a város vízigénye egyre növekedett, így a malomtulajdonosoktól elkezdte felvásárolni a város a vízhasználati jogot, melyet 1891-re teljes egészében megszerzett. Perlekedésekkel és ármánykodással vásárolták fel a malomtulajdonos vízjogát, így 1892 szeptemberében Ferenc József jelenlétében és közreműködésével felavathatták a vízművet. Ez abban az időben egy nagyon komoly szolgáltatásnak számított, mert 40 km csővezetéket fektettek le a felszín alatt, továbbá a rendszerhez tartoztak olyan víztározó medencék is, amelyek napjainkban is használatban vannak. Az ekkor lefektetett öntöttvas csövek jelentős része pontosan 100 évig szolgálta a város lakosságának vízellátását, habár a forrástól legtávolabbi helyzetű szigeti városrészbe már nem jutott el a vezeték.

Élettanilag mit lehet elmondani a Tettye vízről?

A pécsiek a boldog békeidőkben igencsak kedvelték a Tettyét és környezetét, hiszen egykoron a „pécsi Tabán”-ként is emlegették. A vendéglátásban is visszaköszönt ez a ragaszkodás, mivel a tettyei karsztvizet a helyi vendéglősök a 20. század első évtizedeiben igen gyakran felszolgálták palackozott italként, mint „Szénsavval telített kristálytiszta Pécsi Tettye forrás üdítő és borvíz”, amelyet a külön megalapított Pécsi Tettye Forrásvíz Vállalat palackozott. Az akkori minőségi elvárásoknak és igényességnek megfelelve a palackok címkéjén megjelent a vízkémiai vizsgálat végeredménye is oly módon, hogy még az elemzést elvégző törvényszéki hites vegyész neve is szerepelt. Az egykori palackcímke külön ismertette, hogy a kalciumban, magnéziumban és hidrogén-karbonátban gazdag víz kitűnő asztali és borvíz, üdítő és szomjcsillapító. A régi vegyelemzések is igazolják, hogy általában a karsztvíz jellemzője azon átlagosnál nagyobb keménység (az oldott anyagok állandó jelenléte miatt), amelyre az emberi szervezetnek szüksége van.