Nemeshegyi Péter SJ: Kételkedők a Bibliában

A Biblia azokat az embereket magasztalja, akik nem kételkedtek, hanem hittek. Lukács evangéliumában úgy fogalmazza meg Erzsébet szavait, melyekkel az őt látogató Máriát boldognak mondja, hogy ezt a boldogságot minden hívőre ki lehessen terjeszteni: „Boldog, aki hitt, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neki” (Lk 1,45). Elsősorban az angyal szavát hívőn befogadó Máriára gondol, de azok is boldogok valamennyien, „akik Isten szavát hallgatják, és megtartják azt” (Lk 11,28). Megjelennek azonban a Bibliában kételkedő emberek is. Figyeljünk meg néhány ilyen kételkedőt az ó-, és újszövetségi Bibliában.

Mózes

Az ószövetségi Bibliában a legkiemelkedőbb személyiség Mózes. Csak őróla mondja a Biblia, hogy „az Úr pedig beszélt Mózessel, szemtől szembe, úgy, ahogy az ember barátjával szokott beszélni” (Kiv 33,11). Amikor azonban a Mózes vezetésével Egyiptomból kivonult izraeliták a sivatagban vándorolva megérkeztek a Szín-pusztában Kádeshez és nem volt ivóvizük, elkezdtek pörölni Mózes ellen, Mózes megrendült. Valami kételkedés vett rajta erőt. A Mózes iránti nagy tisztelet miatt nem írták meg a Bibliában világosan, hogy pontosan miben állt Mózes kételkedése. Talán abban kételkedett, hogy Isten, ígéretéhez híven, Mózes szavára vizet fog fakasztani a sziklából? Ezt a kételkedést mutatja-e az, hogy Mózes botjával nem egyszer, hanem kétszer ütött rá a sziklára, hogy vizet fakasszon? Bármi is volt konkrétan a hiba, amit Mózes elkövetett, mindenesetre valami kishitűség hibájának kellett történnie, mert e jelenet után az Úr ezeket mondta neki és Áronnak: „Mivel nem hittetek nekem, s így nem bizonyítottatok engem szentnek Izrael fiai előtt, nem viszitek be a népet arra a földre, amelyet nekik adok” (Szám 20,12). E miatt a pillanatnyi kétkedése miatt Isten nem fordul el ugyan Mózestől, de mégis büntetést mér rá: a büntetés az, hogy Mózes maga, bár megláthatja az ígéret földjét, nem mehet be erre a földre. A Biblia ezt a büntetést többször is megemlíti, amikor Mózes haláláról beszél. Ezt mondja az Úr: „Eredj fel erre az Abárim hegyre, s tekintsd meg onnan azt a földet, amelyet majd Izrael fiainak adok. Ha aztán megnézted, te is megtérsz népedhez, mint ahogy megtért bátyád, Áron. Mivel megbántottatok engem a Szín-pusztában, a sokaság pörölésekor, s nem akartatok szentnek bizonyítani előtte a vízfakasztás alkalmával” (Szám 27,12–14; MTörv 32,51). Ebből a történetből látjuk, hogy az Isten szavának erejében való kételkedés büntetést érdemel, és e büntetést engedelmesen el kell fogadni. Isten azonban nem vonja meg irgalmas szeretetét az ilyen bűnöstől, ha az illető alapvetően Isten akaratát igyekszik követni.

Námán

Elizeus próféta idejében történt: Szíria királya elküldte Námánt, kedvenc hadvezérét Izrael királyához azzal a kéréssel, hogy gyógyítsa meg leprájából. Izrael királya megbotránkozik e kérésen, hiszen a leprát csak Isten tudja meggyógyítani. Elizeus, ezt megtudva, üzen a királynak, hogy küldje őhozzá Námánt, hogy megmutassa neki: van próféta Izraelben. Námán el is megy Elizeushoz, de az ki sem jön házából fogadására, hanem csak azt üzeni, hogy fürödjön meg hétszer a Jordán vizében. Námán erre megharagudott, és nem akart megfürödni. Végül szolgái unszolására mégis megfürdött, és erre „olyan lett a teste, mint egy kisded teste, és megtisztult” (2Kir 5,13). Az ókori teológus, Órigenész, e jelenetben az újszövetségi megigazulás előképét látja: minden nemzet fiai az igéből, vízből és Szentlélekből újjászületnek, és „mint most született kisdedek” spirituális tej után vágyakozva növekednek az üdvösségre (1Pét 2,2).

Zakariás

Az újszövetségi Bibliából említsük meg Keresztelő János atyjának, Zakariásnak esetét. Lukács evangéliuma írja le, hogy Gábriel főangyal hírül adja Zakariásnak, hogy fia fog születni. Zakariás és felesége, Erzsébet, hosszú éveken át hiába vártak arra, hogy fiuk szülessen. Ez az akkori Izraelben nagy szégyennek számított. Zakariás és Erzsébet hosszú éveken át mennyit imádkozhattak Istenhez, hogy adjon nekik gyermeket, de mindhiába. Megöregedtek mindketten, és már belenyugodtak abba, hogy nincs gyermekük. Most azonban, egészen váratlanul, ezt mondja Zakariásnak az angyal: „Feleséged, Erzsébet, fiút szül neked!” Érthető az öreg Zakariás reakciója, aki kételkedve azt kérdezi, hogy „hogyan győződjem meg erről?” Zakariás meg is kapja kételkedésének a büntetését: „Megnémulsz, és nem tudsz beszélni addig a napig, amikor ezek megtörténnek, mivel nem hittél szavaimnak, amelyek a maguk idejében beteljesednek.” Zakariás kétkedése nem tartott sokáig. Alighogy visszamegy házába, felesége méhében fogan és kilenc hónap múlva fiút szül, Keresztelő Jánost, Krisztus előfutárát. Zakariásnak pedig megoldódik a nyelve, és boldogan dicséri az Urat. (Lk 1,5–25)

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.