Hekler Melinda: Hírhatás

Van-e kételytől mentesen biztos információ vagy akár vélemény? Hogyan tudják a hírek befolyásolni életünket, s van-e módszer arra, hogy eligazodjunk a hírek világában? Ezekről is beszélgettünk Andok Mónikával, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kommunikációtudományi Tanszékének docensével.

Miért van bennünk az az alapvető igény, hogy szeretnénk hinni a híreknek?

A hitelesség az egyik legfőbb szempont, ha az elvárásaink irányából közelítünk a hír mint médiaműfaj témájához. Tudni szeretnénk, hogy a hírek a valóságról tudósítanak-e, úgy, ahogy az megtörtént, és mind a két oldalt figyelembe veszik-e, még ha az övékkel ellentétes nézetekről van is szó. Kutatói oldalról elmondható, hogy klasszikus, tudományos értelemben vett objektivitásról az újságírás területén nem beszélhetünk, helyette a hitelességre való törekvés létezik. A hitelességért a média iparágában nap mint nap meg kell küzdeni, nem lehet a babérokon ülni. Egyetlen véletlen baki romba döntheti a hitelességet, amit utána nagyon nehéz újjáépíteni. Azokban a médiarendszerekben, ahol a politikai befolyásolás erős, eleve dupla erővel kell küzdenie a közszolgálati médiumnak, hogy hitelesnek tűnjön

A „hiteles újságírás” története hogyan alakult Magyarországon?

Biztos vagyok abban, hogy az objektivitás csak egy a hitelesség elérésére irányuló stratégiák közül, és nagyon erősen történelmi korokhoz kötött. Mikor a hírek megjelentek a magyar újságírásban a 18. század végén, objektivitásról még nem beszélhettünk, de a hitelességre igenis törekedtek ezekben a hírszerű szövegekben is. A szövegbe igyekeztek a hitelességet erősítő fordulatokat szőni: „Én, Kiss Péter, a saját szememmel láttam és hitelt érdemlő módon beszélek erről…” A második világháború után, a diktatúra éveiben létezett ugyan újságírás, de nyilvánvalóan nem volt objektív a szó pozitivista, empirikus értelmében. De az újságírók közül néhányan mégis megtanultak a sorok között írni, az olvasók pedig a sorok között olvasni. Ha az újságíró az igazságról akart beszélni, akkoriban is megtalálta a módját. A rendszerváltozás után az objektivitás vágya uralta a sajtó hitelességéről folyó beszédet, ám a hitelesség elérésének egészen más módjai kezdtek el kialakulni a klasszikus tömegkommunikációs eszközök mellett megjelenő internet világában. Én az objektivitás helyett sokkal inkább a hitelességet és a hitelességre való törekvést tartom jónak. A hitelesség jellemző a média intézményrendszerére vagy a kiadóra is, aki felel azért, ami megjelenik nála, de ugyanakkor az újságírónak is egy személyes attribútuma kell, hogy legyen.

Gyakran érezhető, hogy a hírműsorok manipulatívak. A médiumoknak erre is kifejlett eszköztáruk lenne?

A hírekkel kapcsolatos manipuláció kapcsán érdemes elmondani, hogy az emberek miért figyelnek a hírekre. Sokszor felmerül a kritika, hogy a hírműsorok java része, kétharmada rossz hírekkel foglalkozik, balesetekről, katasztrófákról tudósítanak, kevésbé mutatják be a napos oldalt. Ennek egyik oka, hogy az emberek egyfajta biztonsági monitorozás miatt fogyasztanak híreket, a hírek segítenek, hogy meg tudják ítélni, jó-e az életvezetésük, illeszkedik- e a hétköznapokba, mire kell különösen odafigyelniük, hol várható veszély. Egyesek azt mondják, hogy az ontológiai biztonságunk szempontjából fontos ez a fajta tájékozódás. A hírek nagyon erősen beletapadnak a hétköznapi tapasztalatainkba, nem nagyon téve különbséget valódi tapasztalat és mediatizált tapasztalat között. A világ sok eseményével és történésével kapcsolatban esélyünk sincs a valós tapasztalásra, hanem kénytelenek vagyunk a médiára hagyatkozni. Fontos dolog ezen kívül, hogy a hírekre való figyelésben nemcsak az információéhség van benne, hanem a szórakozási vágy is. A bulvárhírek nem azért népszerűek, mert mérhetetlenül kíváncsiak volnánk a hírességek életének titkaira, hanem egyszerűen szórakozni szeretnénk. Úgy gondolom, hogy erre sem kell rossz szemmel nézni, mert ha megnézzük, az antikvitásban is ott volt a komédia a tragédia mellett. Nevetni mindig is szerettek az emberek.

Milyen hír-modellek ismertek még az újságírásban?

Az objektív újságírás legékesebb példájaként a BBC-t szokták emlegetni a médiatankönyvek. A 90-es évek második felében Daniel Hallin és Paolo Mancini kutatópárosa egy nagyon érdekes kutatást végzett, megvizsgálták, hogy valóban csak egyféle módon működik-e normatívan az újságírás, vagy figyelembe kell venni az adott régió szociokulturális hátterét is. Kétféle pluralitásról beszéltek. A belső pluralitás esetében ugyanazon a médiumon belül található meg az A és B nézőpont. Külső pluralitásnál A és B nézőpont más-más médiumnál van jelen. Magyarországon tipikusan ez a jellemző. Ettől még nem antidemokratikus a médiarendszer, hisz A és B oldal is képviselteti magát, még ha nem is ugyanazon a platformon belül. De Németországban sincs ilyen egypólusú csatorna, tehát tulajdonképpen az atlanti modell és a BBC különös ebből a szempontból.

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.