Nagypál Szabolcs: Semmi sem inkább ez, mint amaz”:

A boldogság elérése

Az ókori görög bölcselet más irányzataihoz hasonlóan a kételyelvű gondolkodás is elsősorban az ember által elérhető boldogsághoz vezető út, hozzáállás megfogalmazását tartotta a legfőbb föladatának. Ezen iskola szerint a boldogsághoz főként három lényeges dolgot kell szem előtt tartanunk: a világ dolgainak a természetét, a megfelelő hozzáállásunkat mindehhez, valamint magát az elért boldogságnak a minőségét Előzetesen fontos rávilágítanunk arra, hogy a merengésük hátterében alapvetően ott találjuk mintegy nem vitatottként a természetelvű gondolkodást, vagyis hogy a legnemesebb élet pontosan az, amely az ember és a világ természetének a törvényszerűségeihez igazodik. E természetalapú fölfogásuk viszont egyszersmind arra is mutat, hogy a mindenben kételkedés sohasem lehet maradéktalan. Először is, a világ dolgai a kételyelvűek szerint a természetük szerint változékonyak és számunkra közömbösek. E meglátás alól maguk az emberek sem lehetnek kivételek: ők is nagy általánosságban befolyásolhatók, a legtöbbször álhatatlanok, jobbára megbízhatatlanok, sokszor gyerekesek; az életüket pedig ügyefogyott, ugyanakkor lázas tevékenységekben pazarolják el. És mégha végül bölcselkedésre is adják a fejüket értelmiségiként valamilyen mértékben, akkor is javarészt üres vitákban fecsérlik el az időt, mint például a kortársaik közül a szofisták. Másodszor, a megfelelő hozzáállásunk mindezekhez szerintük a fokozatosan kifejlesztendő el nem kötelezettség, vagyis az egyre növekvő véleménymentesség, az elfogulatlanság, a pártatlanság, a semlegesség és a rendíthetetlenség alapállása. Harmadszor pedig, a boldogság mint eredmény elsősorban a mentességet jelenti a megnyilatkozásainkban a nagy kijelentésektől (hiszen amiről nem lehet beszélni, arról – ugyebár – hallgatni kell): ez a kényszer teljes hiányát is maga után vonja a tekintetben, hogy mindenáron és mindenben állást foglaljunk.

Kedvező és kedvezőtlen történetek

Az ókorban az éliszi Pürrhónt különböző ellenfelei gyakran vádolták igen mulatságos dolgokkal, hogy az egykedvűségre törekvő említett hozzáállását minél hatékonyabban kigúnyolják: például azzal, hogy a mellé szegődő tanítványainak az állandó gondoskodására volt szüksége, hogy ne váljék száguldozó kocsik, nyiladozó szakadékok vagy éppen dühösen csaholó és acsarkodó kutyák martalékává. Vagy azzal, hogy a pocsolyába esett pajtását nemigen segítette onnét ki, hanem egykedvűen tovaballagott, a sorsára hagyva őt. A jellemét viszont nyilvánvalóan tudatosan és összeszedetten építgette, és ahol a legnagyobb kihívásokkal nézett szembe valamilyen téren, éppen ott fogott a legkeményebb munkába. Például, mivel ingerlékeny és lobbanékony természetű volt, azon gyakorolta magát, hogy ha valaki a társalgás közepén hirtelen és indok nélkül faképnél hagyta, ő akkor is a legnagyobb lelki nyugalommal befejezte a mondandóját. A sokunk számára talán eléggé furcsának tűnő szokás, az önmagával folytatott beszélgetés egyébként sem állt tőle távol (mint ahogy iskolájának számos későbbi tanítványától sem), ami mindenképpen egy befelé forduló személyiségre utal. Az elvonulás az emberektől és a lemondás a versengésről különösen is elősegíti a zavartalan kedélyt, minthogy függetleníti a mindennapi élet ügyes-bajos dolgaitól és minden mástól is az embert. Első életrajzírója, a phleiúszi Timón (Kr. e. 320 – Kr. e. 230) hasonlóképpen, oly mértékben ki nem állhatta a tanítványokat, hogy állandóan menekült előlük. A dolgok közötti különbségtétel szándékolt hiányának voltak azonban nyilvánvaló előnyei is: a háztartási teendők közül például semmit, még a háztáji sertések csutakolását sem tartotta egyáltalán magához méltatlan tevékenységnek. A malacok egy másik élettörténetében is előkerülnek: a tengeri viharban ezen állatokat állította példaképül a riadozók elé, hiszen a rettenetes vészben is háborítatlanul falatoztak tovább a hajón. Az ellenfelei beszámolói arról, hogy a meglehetősen zsémbes és unos-untalan zsörtölődő nővérére egyszer-egyszer megorrolt, vagy hogy egy ráugró eb megijesztette; a hiteltelenítése helyett is inkább az emberi és a szerethető oldalát húzzák alá: hiszen „nehéz teljes egészében levetni az embert”.

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.