Hoffer József SJ: Különbözőségek helyett: azonosság

oOláh Sándor tradicionális salgótarjáni családból származik, hiszen már az apai nagyapja is Salgótarjánban született 1890-ben. Az eddigi pályafutása során az élet több területén is kipróbálta magát, volt asztalos, kubikus, dróthúzó, testnevelő, megváltozott munkaképességűeket foglalkoztatott nonprofit szervezet megyei vezetőjeként is. jelenleg, mint az Európa tanács roma mediátora, romákat érintő ügyekkel foglalkozik. A Közéletben 1989-ben kezdett el tevékenykedni, egy salgótarjáni kulturális egyesületben. jelen volt a romák közéletének minden jelentős és meghatározó mozzanatánál, a roma Parlament megalakulásánál. Sajnos azonban a felfogása nem illett az akkori, és a jelenkori cigány politikai elit elképzelései közé. 

 

Miként látja a vidéken élő cigányság helyzetét a városi cigánysággal szemben? 

A vidéki és a városi cigányság szociális helyzete évről évre közelít egymáshoz. Salgótarján tekintetében az 1960-as évek a valódi integráció és a polgárosodás kezdetét jelentette a cigányság számára. Ez a folyamat a nógrád megyei cigányság egészére pozitív hatással volt. A falvakban élő cigányság többsége Salgótarjánban talált munkát, és ettől rendszeres jövedelmet. A cigány családok szinte mindegyikében kereső tevékenységet folytatott mind a két szülő. Azok a vidéki cigány családok, akik helyben kerestek munkát, a TSZ-ben, ezt meg is találták. Ma mind a városi, mind a vidéki cigányság 80-90 százaléka munkanélküli már legalább 10-15 éve. Egyetlen munkalehetőségük a közmunka. A különbség a két terület között leginkább abban mérhető, hogy vidéken a közmunka adta lehetőségek szűkösebbek, az oktatás színvonala pedig alacsonyabb, mint a városban. 

 

Sokan arról beszélnek, hogy a mezőgazdaság számos munkahelyet tudna létesíteni a cigányok számára. Mi erről a véleménye? 

A cigányság sajnos kimaradt a földosztásokból. Ennélfogva sem kellő tapasztalata, sem eszközei nincsenek a versenyképes mezőgazdasági tevékenységhez. Az egy téveszme, hogy konyhakerti méretű területeken képesek lesznek a cigányok jelentősen javítani a helyzetükön. A termelőszövetkezetekhez hasonló nagyüzemi gazdasági vállalkozások valóban teremthetnének munkát vidéken a cigányság számára is. Nekem az a véleményem, hogy a cigányság mezőgazdaságban történő munkavállalása mellett családi vállalkozások és azokra épülő szövetkezeti formák létrehozásának ösztönzésével is elő kéne segíteni a cigányság helyben maradását és vállalkozási kedvének az élénkítését. De ehhez állami földekre, képzésre, eszközökre volna szükségük. 

 

Mi lehetne a vidék előnye, ha egyáltalán van ilyen? 

A vidék előnye a kisebb méretű közösségében kereshető, az abból eredő életfilozófiában, a szorosabb emberi kapcsolatokban, a hagyományokhoz való ragaszkodásban.