Előző cikk Következő cikk

Hojdák Péter: A Vidék a jövőre tekint?

 

mMagának a szónak természetesen van egy többé-kevésbé körülírható köznyelvi jelentéstartománya. Hiszen mindenkinek vannak emlékei falusi nyaralásokról, többnapos túrákról, disznóvágásról és más kalandokról, a könyvtárakban pedig szinte korlátlan mennyiségben elérhető a vonatkozó szép- és szak- irodalmi anyag, melyek alapján ki-ki megpróbálhatja összeállítani a saját vidékfogalmát. A kép azonban mégsem akar igazán összeállni. Mi az, ami hiányzik?
 
A vidéki élettapasztalat. Ha rászánjuk az időt és elég nyitottak vagyunk, megértjük, hogy a vidéki ember önképe eltér a városi emberétől. Az eltérés tartalma változóban van, ahogy a városi és a vidéki élet is változik, a távolság azonban nem csökken. Valójában a hazai közgondolkodásban – a középkori nemesi és városi privilégiumoktól kezdve a feléledni látszó népi-urbánus vitán keresztül a napi politika érték- és fogalomzavaráig terjedő ívben – mindig is jelen volt ez a kettősség.
 
Az ország elemi térszerkezetét és társadalmának alapjait mindenesetre ma is a falvak rendszere alkot- ja, amely egyes területeken a honfoglalás óta változatlan. Közülük nőttek ki a térségük életét szervező, irányító városok, melyek ugyanakkor ellátásukban a környező falvakra voltak utalva. Eredendően ezt a szerves viszonyrendszert fejezi ki a „vidék” szavunk. Jelentéstartalma ennél persze sokkal összetettebb; tárgyi, gazdálkodási és szellemi örökséget is takar. Kulcsszavai az önellátás, az önigazgatás, a közösség, a fenntarthatóság és a spiritualitás. A vidék nem statikus, nem rögzült fogalom, elsősorban állapot. És semmi esetre sem egy romantikus valami, ahová elutazhatok néha kivasalni az idegeimet. És ami biztos, az az, hogy ez a vidék ma szétesőben van.
 
MI TÖRTÉNT?
A polgári fejlődés során városaink bekapcsolódtak a távolsági, gyakran nemzetközi kereskedelembe, ugyanakkor közvetlen térségükkel egyre gyengült a kapcsolatuk. Térszerkezeti szerepük megváltozott, a gazdaság fejlődése pedig egyre inkább a városok hálózati rendszerére épült. A globalizáció a folyamatot végletesen felgyorsította. A világszinten szervezett gazdaságba bekapcsolódó városaink benőtték a tájat,szétfeszítették hagyományos szerkezetüket. Ipari és lakóterületek, autópályák, repülőterek, tematikus parkok és néhány történeti városrész halmazává váltak, amelyek egymással állnak áttekinthetetlenül ösz- szetett kapcsolatban. És mi a vidék? Ami maradt.
 
A cikk teljes terjedelmében A Szív 2012/Július - augusztusi számában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.