Hojdák Gergely: A kárpát-medence kispesten

ÉS KEZDETBEN VOLT: AZ ÖTLET

A tábor ötlete a kollégium akkori diákjainak fejéből és – szabadjon így fogalmaznom – szívéből pattant ki (az első szervezők közül sokan azóta már saját családot ala- pítottak, volt úgy, hogy éppen egymással). Az első tábor gyakorlatilag tényleg a semmiből jött létre: egy jó ötlet, telefonálgatás, pályázatírás és stratégiai szponzorok meg- keresése (tömegközlekedés, ajándékok, dunai hajózás, bringóhintó stb.) volt az azóta is működő recept, s persze a sok átvirrasztott éjszaka… A  tábor  azóta  minden  nyáron  megrendezésre  került, a meghívott gyerekek köre más határon túli magyar- lakta területekre is kiterjedt (főleg Délvidék, Kárpátal- ja és Erdély szórványvidékeire: Muzslya, Beregszász, Görgényüvegcsűr térsége stb.). Az eddigi kilenc tábor alatt mintegy 250 gyermek táborozott Kispesten, a részt vevő segítők száma is megsokszorozódott (egy ilyen tábor szervezésébe átlagosan 20-30 fiatal kapcsolódik be). És habár a tábor infrastrukturális hátterét biztosító, a szer- vezők újabb és újabb generációit „kitermelő” Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium nemrég átköltözött a belvárosba, a tábor helyszíne a hagyományokhoz híven továbbra is az immár Jezsuita Roma Szakkollégiumként működő kis- pesti épület marad.

 

„ITT MINDEN KI VAN ÍRVA MAGYARUL!?”

A forrásteremtő pályázatokban lelkiségi, kulturális és kö- zösség- vagy nemzetépítő programnak szoktuk nevezni a Gyökerek tábort, és azon igyekszünk, hogy egyre több és színesebb tartalommal töltsük fel e formálisan hangzó terminusokat. A „lelkiség” szó nemcsak a tábor alapve- tően keresztény jellegét hivatott érzékeltetni – mégpedig a szó ökumenikus értelmében –, hiszen a szakkollégium diákjai is különböző felekezetekhez tartoznak, és a tábo- rozó gyermekek kiválasztásánál sem nézzük azok felekezeti hovatartozását. Sokkal inkább arról van szó, hogy irányadó lelkiség nélkül nem is mernénk ekkora felelőssé- get vállalni: távoli szórványfalvakból érkező, szociális és néha nyelvi problémákkal küzdő gyerekeket táboroztatni egy forgalmas nagyvárosban. A lelkiségi szempont már a gyerekek kiválasztásánál is érvényesül, hiszen a szer- vezők komolyan veszik a kezdetektől felvállalt karitatív szempontot: elsősorban szociálisan hátrányos helyzetű, magyar  szórványvidékek  szegény  családjaiból  érkező gyerekekre „vadásznak”, akiknek másképp valószínűleg sohasem jutna lehetőség egy magyarországi táborozásra. Emiatt fontos a határon túli partnerszervezetekkel való kapcsolattartás, mert csakis az ő munkájuk révén lehet- séges, hogy a szervezők ki tudják választani az igazán rászoruló gyerekeket. Ugyanígy nem üres lózung a tábor kulturális és nemzetépí- tő jellege sem. Fontos hangsúlyozni: a Gyökerek nem egy szokványos szabadidő-eltöltő gyerektábor. A hét minden napja valamilyen nemzeti értékünk, kultúrkincsünk köré szerveződik: a Parlament, a Budai vár, a Mátyás-temp- lom, a Margit-sziget, Tihany, Visegrád és Esztergom, a tábor időpontjától függően az augusztus 20-ai tűzijáték megtekintése reményeink szerint szervesen hozzájárul a gyerekek magyar identitásának erősítéséhez, a balatoni fürdőzés, a Csodák Palotája, az Állatkert és a kalandpark pedig a gyerekek egyik legnagyobb élménye. A táborozó gyerekeknél néha az is kuriózum számba megy, hogy tel- jesen kötetlenül használhatják a magyar nyelvet és hogy „itt minden ki van írva magyarul.”

 

IDEGENBEN OTTHON

A tábor „belső élete” a gyerekekhez való tényleges oda- fordulás, törődés, elfogadás jegyében telik. A „nagy grasszálások”, kirándulások között a házi életet közös ét- kezések, játékok, vetélkedők, kézműves-foglalkozások és egyéb mulatságok töltik ki. A tábor egyik fénypontja az úgynevezett bemutatkozó est, amelyre minden határon túli csoport egy sajátos programmal készül: olyan zené- vel, tánccal, történettel, ami az ő otthonukat a legjobban kifejezi. Valóban különleges, a tábor egyik fundamen- tumát jelentő élmény egymás után hallgatni az erdélyi népdalt, a keverék nyelvű csángó meséket, a kárpátaljai mindennapokat megigéző történeteket, a délvidéki szín- játszók előadásait stb. Mivel a bemutatkozó est inkább egy belső program, ahol az is cél, hogy a gyerekek iga- zán felszabadultan érezzék magukat, e mellett még egy úgynevezett támogatói estet is szervezünk, amire minden érdeklődőt szeretettel várunk. Erre az estére néha még egy-egy sztárvendéget is sikerül elcsábítani, ami a gye- rekeknek is hatalmas élmény.

 

MI LESZEL, HA NAGY LESZEL…?

A szervezők eredeti elgondolása az intenzív élményadás volt, ezt tükrözi a tábor jelmondata is: „Tegyetek jót, mert tudtok.” E mellett persze azt is reméljük (illetve csak remélni tudjuk), hogy a magyar nemzeti értékek megis- merése, a gyerekeknek a szervező közösség általi teljes befogadása az egymással és a magyarországiakkal való mélyebb azonosulást is elősegíti. Gyakorlatilag minden tábor után felmerült az igény a hosszabb távú kapcsolattartásra, a gyerekek életének nyomon követésére, sőt, ha a lehetőségek engedik, aktív segítésére, például egy későbbi magyarországi tanulmá- nyokat segítő ösztöndíjalap létrehozásának formájában. Ilyen hosszabb távú kapcsolattartásra azonban egy úgy- nevezett „Kárpát-túrát” leszámítva (amikor is egy sikeres pályázat révén a szervezők végiglátogatták az előző év táborozóit Beregszásztól Belgrád környékéig) eddig nem volt igazán lehetőség, illetve az ehhez szükséges intéz- ményi háttér sem épült még ki. A program történetében új távlatokat nyithat a 2010-ben elnyert Junior Prima Díj, amelynek bevétele a fent említett intézményesülési terv első lépcsőjét jelentheti. Még ennél is fontosabb a gesztus szimbolikus értéke: az eddig befektetett munka és a meg- kezdett irány társadalmi elismerése.