A Szívről Barátainknak

A Szív eredete
A közel 100 éves A Szív sokat látott, tapasztalt és megőrzött a magyar jezsuita rendtartomány száz esztendejéből. Az újság első alcíméből már következtetni lehet, hogy valójában kik voltak a folyóirat célközönsége. Az akkor még hetilap mai szemmel meglehetősen cikornyás logója alatt ez olvasható: A Jézus Szíve Szövetség heti értesítője.
A magyar jezsuitáknak volt egy másik lapjuk is hasonló névvel, mégpedig a Jézus Szíve Hírnöke. A Jézus Szíve-tisztelet, amelynek emlékét ezek az újságok nevükben is hordozzák, a múlt század talán egyik legnépszerűbb katolikus lelkiségi áramlata volt. Terjesztését főként a jezsuiták tartották szívügyüknek. Lényege egy olyan istenkép és -kapcsolat ápolása, amely a szerető és az emberekkel együtt érző Istenre hívja fel a hit mélyebb megélése után vágyók figyelmét.
A Jézus Szíve Szövetség ilyen hívőkből álló „kongregáció” volt, amelynek tagjai őszinte elkötelezettséggel hírnökei kívántak lenni az emberséges Istennek. Amíg azonban a Jézus Szíve Hírnöke inkább jámborsági és a hitélettel szorosan kapcsolatos témákat tárgyalt, addig A Szív világnézeti tájékoztató volt, a hívő, inkább értelmiségi, elkötelezett katolikusok lapja.
Régi és mindig új
Érdekes szemügyre venni, hogyan változtak a folyóirat alcímei a csaknem száz év során. Igen sokáig – 1915–1957 – az eredeti maradt. Ekkor a már Kanadában megjelenő újság alcíme Út – Igazság – Élet lett. Két évvel később újra változik az alcím: Élet – Vallás – Tudomány. A Szív célközönsége akkor már az emigrációban élő magyarok százezrei voltak, akik a magyar forradalom leverése után idegenbe szakadtak. A gyorsan megváltozott élet, az idegenben tapasztalható vallási különbségek és a nyugati világ köztudatában hangsúlyosabban jelenlévő gyors tudományos fejlődés alaposan kikezdhette a hagyományos közép-európai vallásossághoz szokott magyarokat. 1968-ban a nyugati világ nagy szellemi és kulturális forrongásainak évében A Szív is újradefiniálja magát, és alcíme a következőre változik: A gyakorlati hitélet folyóirata. 1972-től már katolikus világnézeti tájékoztatóról van szó egészen 1991-ig, amikor a lap szerkesztősége visszatelepül Magyarországra, és kifejezetten lelkiségi irányba fordul, alcíme pedig katolikus lelkiségi tájékoztatóra változik. Az ezredforduló éveiben egy-egy lelkiségi szempontot emel ki az alcím, amelyet egész éven át igyekezett körbejárni a szerkesztőség. Végül 2005 januárjától A Szív egyszerűen a „jezsuiták lapja” lett. 2008-tól lelkiségi és kulturális folyóirat. Hogy jezsuita folyóiratról van szó, az egyértelmű jezsuita logó is jelzi.

Csaknem százéves, ma már talán kissé bizarrul hangzó címével A Szív továbbra is az emberközeli Isten szócsöve szeretne lenni. Hagyományos formájában a Jézus Szíve tiszteletről ma már eléggé nehéz beszélni. Főleg fiataloknak. A lényeg azonban ugyanaz. A címre pedig, ha irritál, ha nem lehet nem észrevenni, ha magyarázatot kíván, ki-ki kérdezzen rá. Máris alkalom adódik valami nagyon lényegesről beszélni: Isten nem csak van, létét nem csak vallani, vagy épp tagadni lehet, Isten velünk van, közöttünk van, együtt érez velünk. Ilyen értelemben beszélhetünk az isteni szívről.

Lelkiség és kultúra
A Szív ma is arra törekszik, hogy a sok száz éves jezsuita lelkiségi tapasztalatok alapján szempontokat és támpontokat nyújtson gyorsan változó világunkban eligazodást kereső embereknek. Célközönségünk a hitében kereső ember, aki nem elégszik meg különféle jámbor hagyományok ismeretével és gyakorlatával, hanem öntudatos keresztény életre törekszik. Az írások, a kisebb beszélgetések, a versek és személyes hangvételű imádságok, valamint a gondosan válogatott színes hangulatképek mind az imádságos lelkületet segítik elő. Törekszünk az egyszerű, letisztult formákra, a közérthető beszédre, miközben a jezsuita jelmondat értelmében – „mindent Isten nagyobb dicsőségére” – a mindenhol felcsillanó isteni jelenlétre figyelünk.

Törekvésünk most is a mértéktartó, reményt sugárzó, vonzó megjelenés. A Szívet a hasonló katolikus lapoktól hangneme, témaválasztásai és a saját olvasóközönségnek szóló feldolgozásmódja különbözteti meg markánsan. A széles olvasóközönség alapjában véve Isten népe, de nem a népegyház, épít a megkereszteltek felelősségére és méltóságára; nem kész válaszokat kínál, de segít a megfontolásban, rátalálni a megoldásra.
Minden hónapnak van egy központi és többször visszatérő gondolata, de elsősorban az aLapgondolat rovat járja körül különböző megközelítésben. A hónap imája mintegy felvezetőként alkalmazkodik a főtémához. Ezeket a személyes hangvételű imádságokat egy-egy jezsuita vagy jezsuita munkatárs fogalmazza meg hónapról-hónapra. A vezércikk után rövidebb hírválogatás következik, amelynek alapján az olvasók értesülhetnek egyes figyelemreméltó történésekről az egyház, illetve hazánk életéből. A SzentÍrás rovat közérthetően, de egészen kompetens módon fogalmazott bibliaismeret. VilágEgyház rovatunkban a világról, az egyházról, illetve a világegyház jelentősebb eseményeiről olvashatunk érdekességeket. A Jézus társai rovat elsősorban a jezsuita rendalapító, Szent Ignác lelkiségére visszavezethető közösségek és intézmények életét tartja szem előtt. Az AnyaAapaGyerekek című családi rovatban a családok mindennapi örömeire, gondjaira, az Értékleső rovatban pedig közéletünk egyes kulturális eseményeire tekintünk világra nyitott szemmel. Népszerűek az újság hátsó belső oldalán közölt festmények, illetve a képek lélekkel átjárt elemzései.

A Szív lelkiségi és kulturális folyóirat ifjúsági melléklete a Szentjánosbogár. De Nemcsak a legifjabb korosztálynak szól, hanem bárki – aki érti a fiatalok nyelvét – értéket találhat azokon az oldalakon is.

Reméljük, az őszinte, imádságos lelkületet idéző írásaink Önnek is segítenek megnyílni Isten áldásos jelenlétére mindennapjai során.