Nóda Mózes: Utak , amelyek találkoznak

A kolozsvári egyetemi lelkészség megszületése és újjászületése ma is kegyelem és ajándék a Kolozsváron tanuló diákok számára. Az újjászületés és felnövekedés folyamatában a jezsuiták munkája meghatározó volt.

Kolozsvár története a múltban és a jelenben egyaránt kapcsolódik a jezsuita rend történetéhez. Báthory István 1597-ben főiskolát alapított Kolozsváron és a jezsuiták vezetésére bízta. Az ott tevékenykedők közül pár nagy nevet említek csupán: Arator (Szántó) István, Baróti Szabó Dávid, Csete István, Geiger Mátyás, Gyalogi János, Hell Miksa, Sámbár Mátyás jezsuiták. Pázmány Péter a kolozsvári jezsuita gimnáziumban tanult. A ma piarista templomként ismert Szentháromság tiszteletére emelt barokk templomot 1718–1724 között a jezsuiták építtették. A Kolozsvárról Várad felé vezető Monostor úti Fájdalmas Szűzanya templomban, amelyet 1902-ben szentelték fel és a volt jezsuita rendházzal átellenben fekszik, Napholcz Pál, Ugrin Sándor, Erdélyi István, Ormai Pál jezsuiták szolgáltak.

Márton Áron, az egyetemi lelkész

Márton Áron kolozsvári egyetemi lelkészi/hitszónoki munkássága az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség keretében végzett tevékenységével vált ismertté. Majláth Gusztáv Károly gyulafehérvári püspök 1921. június 27-én jóváhagyta az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség működési szabályzatát. A Népszövetség célját a katolikus értékek, a személy, a család és közösség védelmében határozták meg. Az Egyetemi és Főiskolai Szakosztály vezetésével Majláth püspök Patay József piarista tanárt bízta meg, a világi elnök tisztségre György Lajost választották. A harmincas évektől fiatalos munka jellemezte az egyetemisták egyesületi életét, ugyanakkor kiéleződtek a világnézeti ellentétek is. Ebbe a tevékenységbe kapcsolódott be Márton Áron, akit Venczel József és György Lajos hívott meg Kolozsvárra. Előadást tartott, aminek hatására küldöttség érkezett Gyulafehérvárra, a diákság Márton Áron egyetemi lelkésszé történő kinevezését kérelmezte a püspöktől: „Kérjük az Egyházmegyei Hatóságot, szíveskedjék az Ő személyében főiskolai vezetőt, prézest kinevezni”. A kinevezés meg is történt, ám a helyszínen a lakás és a fizetés körül keletkezett huzavona miatt Márton Áron beadta a lemondását. Az ügyet az Erdélyi Római Katolikus Státus Igazgatótanácsa orvosolta, megfelelő helyzetet teremtve, így lett végül egyetemi lelkész Márton Áron. Az 1932. október 15-én keltezett püspöki kinevezéssel „praesidem iuventutis dioecesanum et contionatorem academicum”, egyetemi lelkész és egyetemi hitszónok megbízatást nyert. Az egyetemi lelkészi tevékenység és a jezsuita/piarista templom hitszónoki tiszte egy hosszabb hagyomány folytatását jelentette, amelyet a jezsuiták alapoztak meg a kincses városban. Mivel ez a templom az egyetem szomszédságában fekszik, mai szóhasználatában is egyetemi templomnak számít a diákok és tanáraik számára. Márton Áron egyetemi lelkészi tevékenységének fontos mozzanata a diáksággal együttműködve megszervezett szociális szeminárium, amely a Majláth-Kör nevet vette fel. A szociális szemináriumon a kor kérdéseire kerestek választ és megoldást. Ez volt az a keret, amelyben az egyetemisták között jelentkező ideológiai viták folytak. Tevékenységének másik fontos területe a György Lajos vezette pedagógiai szeminárium megszervezése. Ez a leendő tanárok képzését, a kor igényeinek megfelelő pedagógusok nevelését helyezte előtérbe. Az 1933-ban megjelent Erdélyi Iskola című folyóirat is ezt a célt szolgálta. Itt közölt írásai a fiatalokat foglalkoztató kérdésekre adott válaszok, a nevelés és az iskola fontosságát kiemelő írások. Márton Áron ifjúság- és népnevelő tevékenysége 1934-től még tágabb teret nyert, miután megválasztották a Katolikus Népszövetség elnökévé. Nevelési elveinek gyakorlatba ültetését és kiterjesztését jellemzi ez az időszak: a jellem nevelése, a másokért dolgozni tudás, az áldozatvállalás. Azt vallotta: a létszámbeli kisebbséget minőséggel és tudással pótolva lehet csak jövőt teremteni: „A népművelés először természetes hivatása az egyháznak. Másodszor a népművelést rá kell építeni az elemi iskolára mint természetes alapra. A harmadik tényező a népművelésben társadalmunk értelmiségi rétege. Mindenik tagja valamilyen tudás boldog birtokosa… kötelessége, hogy népe érdekében önzetlenül értékesítse.” Márton Áron kolozsvári munkássága nem csupán az egyetemi ifjúságra összpontosított, jól kiválasztott munkatársaival minden népréteget nevelni akartak. A legismertebb munkatársai: György Lajos, Venczel József, Bíró Vencel, Domokos Pál Péter, Bitay Árpád, Puskás Lajos, Veress Ernő. A kolozsvári Szent Mihály plébániára történt kinevezése után Dávid László vette át az egyetemi lelkészi feladatokat.

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.