Előző cikk Következő cikk

Sajgó Szabolcs SJ:
A VÉRTANÚK VÉRE MA IS A KERESZTÉNYSÉG VETÉSE

Hit, üldöztetés, tanúságtétel a mai Indiában

Narendra Singh jezsuita harminchat éves, egy éve szentelték pappá. Egy kis faluban nőtt föl négy testvérével Északkelet-Indiában, Orisza állam Kandhamal körzetében. A kalkuttai provinciába lépett be tizenhárom évvel ezelőtt. Jelenleg Bengáliában, Kalkutta közelében működik.

Milyen nagyböjti szokások vannak India egy kis falujában az egy-két generáció óta katolikusok között?

– Nagyon fontos számunkra nagyböjt időszaka. Legszebb verseink, énekeink szomorúak. Szeretjük az érzelmes filmeket, amik nem komédiáznak. Templomba a legtöbben nagyböjt idején mennek, „nagyböjti keresztényeknek” is hívjuk azokat, akik jobbára csak ilyenkor láthatók ott. Akik karácsonykor nem mennek templomba, azok sem mulasztják el semmiért a nagyböjt végi szertartásokat: nagyhétfőt, nagykeddet, nagycsütörtököt, nagypénteket és természetesen a húsvéti vigíliát. Fontos számunkra, hogy áldozatokat vállaljunk, különösen ebben az időszakban. Nem emlékszem senkire a családban vagy a rokonságban, aki nagyböjtben bármilyen húst, állati fehérjét fogyasztott vagy csak érintett volna, halat sem, tojást sem.

Vasárnap sem?

– Nem, egész nagyböjtben soha. Szokás, hogy az asszonyok, mikor böjti időben készítik az ételt, főzés előtt egy jó marék rizst kivesznek a szokásos adagból, és félreteszik. Ha többen vannak a családban, akkor két marékkal. Ez azt jelenti, hogy az étkezések mindenki számára visszafogottabbak. Így a negyven nap alatt elég jelentős mennyiségű rizs gyűlik össze. A család ezt vagy közvetlenül egy szegénynek adja, vagy a papnak, aki kiosztja a rászorulók között.

Másféle böjti szokás is van a falutokban?

– Vannak, akik egész nagyböjt alatt naponta csak egyszer esznek. Reggel, délben csak teát, vizet isznak, és este esznek valamennyi húsmentes ételt. Mások péntekenként egyáltalán nem esznek. Ismét mások valamilyen szokásukat adják föl nagyböjt alatt, például nem isznak...

Kereszténynek lenni Indiában egyáltalán nem olyan magától értődő vagy veszélytelen, mint egy európai ember számára. 2007 végén és 2008-ban szörnyű hírek érkeztek Oriszából. Pontosan mi történt?

– Abban az időben elég messze, Punában tanultam. Karácsony előtt nem érkeztek a szokásos levelek, telefonok. Próbáltam elérni a családomat, de ki volt kapcsolva a telefonjuk. A szomszédoké is. Végül a televízióból értesültem az eseményekről. Minden keresztény a dzsungelbe menekült a faluból. Házaikat, üzleteiket, templomukat kifosztották, felgyújtották, lerombolták. Az életükért futottak. Aki nem volt elég gyors, azt megkínozták, megerőszakolták, megölték.

Hogyan kezdődött?

– A falunk piacán a testvérem és néhány keresztény árus egy kicsi betlehemet épített. Szokás, hogy a hindu árusok minden saját ünnepükre külön díszítéseket, kultuszhelyeket emelnek a piacon. A keresztények előzőleg egyeztettek a piac vezetőségével. Amint kész lett a betlehem, egy csapat fiatal hindu gyűlt a közelébe, és hangosan gyalázni kezdték Szűz Máriát, szidták a keresztényeket, majd elkezdték rongálni a betlehemet. Mindez éppen a bátyám üzlete mellett történt. A keresztények próbálták csöndesíteni őket, védeni a betlehemet, de a vége verekedés lett. Egykettőre az egész falu és a szomszéd falvak fundamentalista hindujai is ott voltak, és elkezdték módszeresen kifosztani, felgyújtani, lerombolni az üzleteket. A hatalmasra duzzadt tömeg aztán a keresztények házaihoz vonult. Onnan is elvittek mindent, ami kellett nekik, a többit halomba hordták, és felgyújtották. A templommal és minden más keresztény épülettel hasonlóképpen tettek. Látszott, hogy előre tervezett akció történt.

Az erőszakos cselekmények más településekre is átterjedtek.

– 2008 augusztusában az oriszai marxisták megöltek egy fundamentalista hindu vezetőt, Laxamananda Saraswatit, aki sok kegyetlenséget követett el a szegények ellen, rengeteg igazságtalanságot művelt, a keresztények elleni uszításnak is egyik vezére volt. Minden testőrével együtt meggyilkolták, amit aztán nyíltan vállaltak is. De ennek a vezetőnek a követői és a hatóságok azt terjesztették, hogy a keresztények voltak az elkövetők, hiába tiltakoztak a marxisták és bárki más. Ennek alapján máig sok keresztény van börtönben életfogytiglanra ítélve, teljesen ártatlanul. A fundamentalisták nem temették el vezetőjüket, hanem koporsóban felvirágozva körülhordozták nagy területeken, mindenütt hirdetve, hogy ezt tették a keresztények, s hogy minden hinduval ezt fogják tenni, ha azok nem védik meg magukat. Az egyszerű emberekből több tízezres tömegek álltak össze, és településről településre menve raboltak, romboltak, gyújtogattak. Négyszáztizenöt településen pusztítottak el mindent, ami keresztény volt: iskolát, árvaházat, egészségügyi intézményt, szociális központot, üzletet, lakóházat, templomot, plébániát, rendházat… Sokakat megkínoztak, megerőszakoltak, száz embert megöltek. Legalább háromszázkilencvenöt templomot semmisítettek meg, hatezer-ötszáz otthont, ötvenhatezer ember lett földönfutó (tízezer még mindig hajléktalan). Pontosan nem lehet tudni az áldozatok számát, mert volt, ahol az összekötözött embereket elégették, néha még élve, másokat élve temettek el...

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.