Radóczy Jusztina: Gondolkodjunk költész etben

A mai fiatalokat egyre több kritika éri, kitartásukat, céljaikat, türelmüket és gondolkodásukat illetően. Sokan úgy vélik, hiába törekszik az oktatás a magoltatás helyett a kreatív gondolkodásra, a diákság nagy része inkább a virtuális világba, passzivitásba menekül. Szerencsére akadnak kivételek, olyan fiatalok, akik épp a gondolkodás, pontosabban kreatív gondolkodás terén tűnnek ki társaik közül. Ennek számos formája lehet, de az egyik legújabb, legdivatosabb irodalmi irányzat, a slam poetry egyik fiatal alkotója pedig Bánki Beni.

A költészetnek és a nyelvnek is az egyik alapvető eszköze a gondolkodás. Befolyásolja a gondolkodásodat az, hogy verseket írsz?

Bizonyára befolyásolja, de azt mondom, ez fordítva is igaz, a gondolkodásom határozza meg a gondolkodásomat, a versírásomat. Természetesen ez még folyamatosan változik, hiszen kamaszként nyilván fejlődik a gondolkodásom, egyre több információ és tapasztalat ér. 12 éves voltam, amikor először elkezdtem írni, azóta rendszeresen, következetesen foglalkozom ezzel.

Mit jelent számodra a gondolkodás?

Számomra a gondolkodás a nem feltétel nélküli elfogadást jelenti. Nem kell mindig egyetérteni másokkal, ami egyfajta egyéniséget eredményez, így a gondolkodás a különbözőség és az egyéniség eszköze is lehet. Nyilván vannak közösségek, ahol a vélemények megegyeznek és ez jó dolog, de sosem érthetünk egyet másokkal, gondolkodás nélkül. Ezért nagyon fontos, hogy megtanuljunk gondolkodni, hogy önmagunk döntsünk sorsunkról, és hogy a saját gondolataink mentén éljünk.

Mikor volt az a pillanat, és milyen élmény volt az, ami a versolvasásra, versírásra ösztönzött?

Édesapám motivált a versmondásra és az irodalom szeretetére. Egészen kicsi koromtól kezdve Latinovits Zoltánt hallgattunk rendszeresen, versesköteteket olvastunk, és ami nagyon fontos, hogy később is sok olyan rap zenét hallgattam, amelyeknek nagyon erős, nagyon hatásos szövege volt. Így a versek mellett elkezdtem szövegeket is írni, néhány éve pedig a slam műfajban tevékenykedem.

Akkor egy pillanatra itt álljunk is meg – mit jelent pontosan a slam?

Ez egy mai költészeti stílus, az előadók színpadon mutatják be saját műveiket. Kicsit vers, mert van benne rím, hasonlat és metafora, kicsit rap is, mert az utca nyelvén szól, aktuális témákról. Számomra nagyon izgalmas volt, amikor először találkoztam vele és sokáig nem tudtam, hogy ezt Pécsett is gyakorolhatom. Kezdetben az interneten néztem slam poetry-ket, de pár éve kiderült, hogy itthon is vannak klubok és versenyek. Ettől kezdve írás szempontjából ez lett a fő műfaj számomra.

A slamről nem vélekednek egyformán a szakemberek, van, aki úgy érzi, hogy tele van kín-rímmel, erőltetett gondolatokkal, és vannak, akik úgy vélik, ez egy új művészeti forma. Te hogyan értékeled ezt a műfajt?

Mindenképp művészetnek tartom, lehet, hogy nem szépirodalmi kategóriába tartozik, mondjuk a szöveg szempontjából, de előadói kategóriában mindenképp művészetről beszélhetünk. Ez egy nagyon jó lehetőség arra, hogy bárki megnyilvánulhasson, kifejezze az érzéseit és gondolatait, amit aztán színpadra vihet. Ez egy modern, szövegközpontú előadói műfaj.

Mit viszel a színpadra?

Mindenképp a saját gondolataimat, de nem feltétlenül a saját érzéseimet. Azt vettem észre, hogy leginkább a velem egykorúakra hatok, hozzájuk jutnak el leggyorsabban a műveim, ezért egyfajta tanítást próbálok belevinni a szövegeimbe. Nem szeretnék ezzel visszaélni, én inkább pozitív társadalomformáló eszközként tekintek rá. Nem csupán a gondolataim közvetítése a fontos, hanem úgy érzem, ezzel a műfajjal az irodalmat is közelebb hozhatom a mai fiatalokhoz.

Gondolod, ha megszeretnek a fiatalok, akkor régebbi irodalmi alkotásokkal is szívesebben megismerkednek?

Szívem szerint most azt válaszolnám, hogy igen, de ezt nem tudhatjuk. Inkább reménykedem abban, hogy így van. Szerencsére nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam a fiataloktól, voltak, akik jelezték, hogy ennek köszönhetően elkezdtek verseket hallgatni és olvasni. Számomra ez a sikerélmény. Sokszor a tantárgyi keretek között idegenné válik a költészet, ilyenkor sokat számít a „testközeliség”, ami egy színpadi fellépéskor vagy baráti összejöveteleken adódik.

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.