Előző cikk Következő cikk

Nemeshegyi Péter SJ: Kétféle gondolkodás

Az etikai síkra és cselekvésre koncentráló bibliai gondolkodásmód igen értékes indításokat ad a lét értelmét kutató gondolkodásmódnak.
 
Érdekes összehasonlítani a gondolkodás örömét a görögöknél és az izraeliták által írt Bibliában. Mindkét nép nagyra értékelte a gondolkodást, de merőben más témakörben. A görögöket Platón egyik dialógusa „kíváncsiaknak” nevezi, és valóban, a görög szellem sajátossága a csodálkozás és kérdezés. A tudatukban felmerülő minden jelenségre és életük minden tapasztalatára rákérdeztek: „miért van ez így?”, „mi célból van ez így?”, „mitől változnak a dolgok?” stb., míg csak el nem jutottak a végső kérdésig: „miért van valami és miért nincs inkább semmi?” Ebből a beállítottságból születtek az emberiség szellemi életét felébresztő nagy bölcsek, kiknek hatása a mai napig befolyásolja a szellemtörténetet. Ilyen volt például Szókratész, Platón, Arisztotelész és Plotinosz, hogy csak a legnagyobbakat említsük. A zsidó nép ókori történelmében nem találunk ilyen típusú bölcseket. Sőt, mintha az istenfélő zsidó bölcsek óvnák az embereket az ilyenfajta gondolkodástól. „Ami nálad magasabb, azt ne keresd, ami erődet meghaladja, azt ne firtasd. Azzal törődj mindig, amit Isten neked meghagyott, és ne légy kíváncsi többi művére. Mert nincs arra szükséged, hogy szemléld azt, ami el van rejtve. Ne törd magadat nagyon a felesleges dolgok után, és ne légy kíváncsi többi művére! Sokakat vitt tévedésbe vakmerő kíváncsiságuk, és tartja gonosz képzelődésben elméjüket” (Sir 3,22–26) – mondja Sirák Fia. „Az emberek gondolatai hiábavalók” – állapítja meg a zsoltáros (Zsolt 94,11). A Bölcsesség könyve erre még rádupláz: „Hiszen a halandók gondolatai bátortalanok, és terveink ingatagok, mert a romlandó test teher a léleknek, s a földi sátor lehúzza a sokat tűnődő elmét. Alig sejtjük azokat, amik a földön vannak, csak fáradsággal értjük meg azt, ami szemünk előtt van, az égieket pedig ki tudná kifürkészni?” (Bölcs 9,14–16) A Prédikátor könyvének utószava pedig mindebből levonja a következtetést: „A sok könyvcsinálásnak nincs sem hossza, sem vége, s a gyakori töprengés a test sanyarúsága. Halljuk mindnyájan a beszéd végét: Féld Istent, és tartsd meg parancsait, mert ez az egész ember” (Préd 12,12–13). Ez a kiábrándult megállapítás megmutatja azt az irányt is, amelyben mégis gyakorolni kell a gondolkodást: maga a végtelenül bölcs Isten kinyilatkoztatta nekünk bölcs törvényeit: ezeket kell szüntelenül kutatnunk, magyaráznunk és megtartanunk. A hosszú 119. zsoltár vallja meg, hálás imádság formájában ennek a kutatásnak örömét. Az ember nem kapja készen Isten akaratának ismeretét, azt szüntelenül kutatnia kell, és tapasztalatból megtanulnia. Az ilyen gondolkodás jár igazi örömmel: „Boldogok, akik kutatják az Úr parancsolatait, és teljes szívvel keresik őt! Rendeleteiddel foglalkozom, utaidon elmélkedem. Törvényeidben gyönyörködöm, igéidről meg nem feledkezem. Parancsolataidról elmélkedem, és rendeleteid adnak tanácsot nekem. Oktass engem, Uram, törvényeid útjára, hogy mindenkor csak azt kutassam! Törvényeidről elmélkedem, mert szeretem őket. Parancsaid felé emelem kezemet, mert kedvesek nekem, és gondolkodom rendeleteiden. Ha nem törvényed volna gyönyörűségem, akkor talán nyomorúságomban elvesztem volna. Sohasem feledem rendeleteidet, mert általuk adsz életet nekem. Mennyire szeretem, Uram, törvényedet! Egész nap róla elmélkedem. Szeretem én parancsaidat az aranynál, a színaranynál is jobban. Parancsolataid csodásak! Lelkem azért tanulmányozza őket” (Zsolt 119, 2.15–16.24.33.47–48.92–93.97.127.129). Ennyi talán elég, hogy megérezzük: milyen öröm és boldogság volt a jámbor izraelita számára Isten kinyilatkoztatott törvényeinek tanulmányozása. Ezért már az 1. zsoltár a „boldog embert” így méltatja: „Az Úr törvényében leli kedvét, s törvényét éjjel-nappal eszében forgatja! Olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében meghozza gyümölcsét, és amelynek nem hull le a lombja. Boldogul minden dolgában” (Zsolt 1,2–3). A Biblia bölcs embere tehát nem kozmológiai vagy ontológiai kérdéseken töpreng, hanem gyakorlati életét kívánja Isten bölcs akarata szerint rendezni, mert meg van győződve arról, hogy ez a boldog és igaz élet útja.
 
A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.