Hekler Melinda: Gondolkodni öröm

Pósa Lajos Széchenyi-díjas matematikus 1988-ban indította el méltán híressé vált matematika táborait. A táborok „üzemeltetését” 2014 óta A Gondolkodás Öröme Alapítvány segíti. Juhász Péterrel, az alapítvány elnökével beszélgettünk.

Milyen sikereket értek már el a hajdani táborozók?

Az első hétvégi tábort 1988-ban tartotta Pósa Lajos. Az alapítvány kuratóriumának két jelenlegi tagja is részt vett az első ilyen tábori csoportban, köztük én is. Elég sok sikeres diákunk van, de nem az a fontos, hogy ki fog híres egyetemre járni, ki lesz neves üzletember, hanem az, hogy kinek mekkora örömöt okozunk azzal, hogy matematikára tanítjuk. Könnyen lehet, hogy egy kiemelkedően okos gyereknek lényegesen kevesebbet adunk hozzá az életéhez, de az egy világhírű egyetemre juttatja, míg egy kevésbé jó lehetőségekkel rendelkező gyerek a segítségünkkel az eredeti lehetőségeit alapul véve, sokkal messzebbre is juthat. Sok volt tanítványunk dolgozik kiemelkedő hazai és külföldi egyetemeken, kutatóintézetekben; sokan neves cégeknél dolgoznak szoftverfejlesztőként (Google, Morgan Stanley, NNG, Palantir).

Miben rejlik a tanítási módszerük sikere?

Abban hiszünk, hogy gondolkodni öröm. Sajnos ezt sokan nem tudják, és az iskola nem teremti meg a lehetőséget arra, hogy ezt az örömet megismerjék a gyerekek. A fő célunk, hogy ez minél több emberhez érdemben eljusson. A táborokban elegendő időt hagyunk a gondolkodásra. Nem a sebesség számít, nem engedjük meg a gyors diákoknak, hogy bekiabálják a megoldást, ezzel megfosztva a nem annyira gyorsakat a gondolkodás lehetőségétől. A táborokban az idő jelentős részében a diákok csoportokban dolgoznak. Egy csoport 2-4 fős. Nem azért dolgoznak csoportban, hogyha valaki rájön a megoldásra, akkor azt azonnal elmondja a csoporttársainak, hanem hogy ha van olyan feladat, amivel egyedül egyikük sem boldogul, együtt ötleteljenek. Mindenki ismeri szerintem azt az érzést, hogy külföldön, szokatlan környezetben nem tudja pontosan, hogyan igazodjon el az útvesztőkben. Az ember ilyenkor furcsán érzi magát egyedül, sokkal szerencsésebb, ha van valaki mellettünk, bátorságot, erőt ad. Meg tudjuk beszélni, hogy mit kellene tenni, közösen felelünk meg a helyzet kihívásainak. Ez a célja nálunk a csoportmunkának. Igyekszünk sok időt hagyni a feladatokra, amikből egyszerre szinte mindig több van. Tehát a diák dönthet, hogy melyikhez kezd hozzá először, melyikkel folytatja, mert ha nem megy valamelyik, akkor lehet váltani, másikon töprengeni. Nagyon fontos a tévedés szabadságát is biztosítani a gyerekek számára. Tudjuk azt, hogy ha valaki fel akar fedezni egy új területet, olykor-olykor óhatatlanul eltéved. Néha rosszra gondol, sejtése hibás. Ez a megismerés teljesen normális velejárója. Sokszor többet tanulunk egy hibás gondolatmenetből azzal, hogy megértjük, hol a hiba benne, mint a tökéletes megoldásból. A gyerekeket tudatosan neveljük arra, hogy kérdezzenek, kíváncsiak legyenek. Az általuk feltett kérdéseket beépítjük az anyagba, az igazán jó kérdéseket elnevezzük arról a diákról, aki feltette, és úgy hivatkozunk rá.

Jól érzem, hogy a matematika is lehet kreatív tárgy?

Nyilván elfogult vagyok, de nehezen tudok kreatívabb tárgyat elképzelni. Sajnos a társadalom jelentős részének az az emléke a matematikaórákról, hogy bonyolult és érdektelen szabályokat magyaráztak nekik folyton, és még érdektelenebb dolgozatfeladatok során kérték ezeket számon. Pedig a problémák sokszor nagyon érdekesek, izgalmasak, a diákok számára szórakoztató történetekbe ágyazhatóak. Megfelelő tervezés során olyan feladatot kap a diák, amit nem ráz ki a kisujjából, de azért megfelelő erőfeszítéssel meg tud oldani. Az erőfeszítés itt nem valami izzadságszagú dolgot jelent, és nem a tanult szabályok végigpörgetését az agyban, hogy vajon melyik segíthet. Azt jelenti, hogy mindenki a maga módján próbálja megérteni a feladat által teremtett szituációt, és megpróbál abban eligazodni. Ha kell, akkor kísérletezik, ha kell, akkor megsejt valamit, amit esetleg saját maga cáfol meg. Sokszor segít az, hogy máshol már rájött egy hasonló gondolatra, és azt továbbfejlesztve egy nehezebb probléma is elérhetővé válik. Nem egyszer segít az, ha az ember észreveszi, hogy teljesen váratlan, első látásra oda nem illő dolgok is tudnak segíteni. Ez nagyon szórakoztató és kreatív tevékenység, de meg kell tanulni. A tanáraink feladata az, hogy ennek a kultúráját kiépítsék a tábori csoportoknál. Kivételes szerencsénk, hogy nagyon sok kiemelkedően tehetséges gyerekkel találkozunk. Ebből azonban nem érdemes azt a következtetést levonni, hogy ez csak egy nagyon szűk rétegnek lehet élvezetes. A gondolkodás mindenki számára lehet izgalmas, érdekes és vonzó.

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.