Marton Árpád: A színtelenség árnyalatai

Murakami Haruki a felnőtté válás veszteségeinek, a nagyvárosi ember elmagányosodásának és elbizonytalanodásának okait kutatja A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei című regényében.

Az első száz oldalig el sem tudom képzelni, mi állhat a szerző kultuszának hátterében, amely mintegy a japán mágikus realistának kijáró rajongásban ölt testet. Kijelentő mondatainak kopogása sótlanul hat, idegborzolóan hangoztatja európai műveltségét, ilyenkor ráadásul hajlamos rá, hogy magyarázkodásba fogjon. Mintha egy amerikai sztárírót olvasnánk feng-shuira fazonírozva. Maga az alapötlet sem hoz lázba: egy fiatalember, hogy magyarázatot leljen életkudarcaira, feltáró útra indul kamaszkorába. A fölfedezőút a freudi ösvényt követi: érzék(i)csalódások és pszichoerotikus tapasztalatok útvesztőiben keresgéli Ariadné elvesztett fonalát.

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.