Toldi Éva: A „háromszéki Szentföld” temploma:

A gelencei Árpád-kori Szent Imre-templom a Kárpát-haza egyik legkeletibb pontján áll, Erdélyben, Felső-Háromszéken, s a magyar egyházművészet és hagiográfia legjelentősebb alkotásait őrzi. Az ősi szentegyház ötvözi a romanika, a gótika, a reneszánsz és a barokk stílusjegyeit. Freskói unikális értékűek a székely falképfestészet leggazdagabb, legjelentősebb opusai. A templom a 13. század óta dacol az idő és a történelem viharaival.

A templom világhírű Szent László-legenda- és Passiófreskósorozata mellett egyedülálló értéke festett kazettás mennyezete is. A műemléktemplom 1996-ban és 1998- ban is felkerült a világ száz legveszélyeztetettebb műemléklistájára. 2002-ben azután teljes restaurálás után ünnepi szentmisén adták át a megszépült szentegyházat. Udvarhelyi Nándor, a Kárpát-medence magyar emlékeinek kutatója és Mudrák Attila fotográfus, az Esztergomi Keresztény Múzeum munkatársa nemrég e vidéken, „a háromszéki Szentföldön” járva, Gelencén gyűjtötte össze és örökítette meg mindazt a kultúrkincset és lelki szépséget, amelyet „az itt nagy hittel élő közösség óvott […], a jó Isten akaratából megtarthatott és megvigyázott, mert tudta, hogyha odavész a hit, elvész és elporlad a templom, szétszéled a nép, s bevégeztetik” – írja a Kairosz Kiadó közelmúltban megjelent Freskós Gelence című kiadvány ajánlójában Haszmann Pál, a csernátoni falumúzeum nyugalmazott vezetője. Veszprémben idén májusban Mudrák Attila művészi fotóiból kiállítást is rendeztek – illendőképpen az ottani Szent Imre-templomban –, majd kötetbemutatóra került sor az érseki palotában. Ez alkalommal beszélgettem a kiadvány szellemi alkotójával, Udvarhelyi Nándorral.

Sugárzik a könyvből az Erdély-szeretet… – fogalmazott a könyvbemutató egyik résztvevője. S valóban, ez hatotta át az ön beszámolóját is. De felvetődik a kérdés: miért pont Gelence került most fókuszba, illetve lesz-e folytatása az erdélyi freskós templomok bemutatásának?

Választásomnak két oka is volt. Évtizedek óta járom a Kárpát-medence, a Kárpát-haza szebbnél szebb tájait, emlékeit, s elsősorban a középkori freskós templomok azok, amelyek nagyon megragadtak. Ezek közül kiemel kednek a székelyföldi templomok. A felvidéki, gömöri, szepességi táj is gyönyörű, s ott is sok-sok kincset őrző templomról tudunk, de azokba sokkal nehezebb bejutni, sajnos. Székelyföldön viszont annyira barátságosan fogadnak és örömmel mutatják meg történelmi és művészeti értékeiket az emberek, hogy mindig nagy szeretettel indulok oda „felfedező útjaimra”, s szinte úgy érzem magam ilyenkor, mintha hazaérkeztem volna. Először az 1980-as évek elején jártam Gelencén, s azóta már sokszor meglátogattam csodás templomát. Körülbelül három éve fogalmazódott meg bennem, hogy kellene erről egy könyvet írni, mert a kicsiny templom freskós örökségével egyedülálló értéket képvisel. Minél többet tanulmányoztam freskóit, annál több és több, korunknak is szóló üzenetet, összefüggést fedeztem fel azokban, s ezt szerettem volna megosztani másokkal is. A másik ok egy különös élményem volt. Két éve szintén Mudrák Attilával megjelent egy közös könyvünk a mai Lengyelországhoz tartozó Oravka (Kisárva) Magyar szentek templomáról, amely egykor Magyarországhoz tartozott. Hasonlóságot láttam és éreztem meg a két templom között. Oravkán ötven magyar szentet ábrázoltak a művészek fára festett fali képeken. Mikor belép az ember, megragadja a végtelen színesség, ami a falakról árad. S ugyanezt tapasztalja meg az ember a gelencei templom freskóinak ölelésében is. Ez a csodálatos színes világ a mi magyar múltunk, a keresztény hit, a művészet megtartó, lélekemelő erejét sugallja. Nem hagy érintetlenül senkit, aki belép ebbe a színes világba! Remélem, hogy még sok erdélyi freskós templomot mutathatok be az olvasóknak!

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.