Előző cikk Következő cikk

Toldi Éva: A mag szárba szökkent

Iskola a „patakok országában”

Gyimesfelsőlokon a csángók iskoláztatását végző Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Általános Iskola és Líceum (valamint diákotthon) megálmodója, igazgatója Berszán Lajos atya, akit ötven évvel ezelőtt szentelt fel Márton Áron püspök.

Lunca de Sus, Lunca de Jos – jelzik a román útjelző táblák Csíkszeredától harminckét kilométerre, a Tatros völgyében fekvő gyimesi hosszúfalvakat, Gyimesfelsőlokot, Gyimesközéplokot. A két hasonló csengésű település szinte összeépült, nagy többségében magyarok lakják, amint a völgy folytatásában épült Hidegséget és Gyimesbükköt is. Ez a gyimesi csángók hazája. Az itt élők magukat, amint a mostohább sorsú moldvai testvéreik is, csángómagyaroknak nevezik. Gyimesfelsőlokot a patakok országaként is emlegetik. Lakóinak száma meghaladja a háromezret és 95 százalékban római katolikus vallásúak. A településen, mely Erdély és Moldva ütközőpontján fekszik, egy csodálatos kezdeményezés indult útjára 1992-ben. Olyan magot vetettek el a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége debreceni szervezetének tagjai a helybéli egyházzal és a lakossággal összefogva, amely mára fává terebélyesedett, s egyre újabb és újabb ágakat hajt, virágokat bont: iskolát teremtettek sok-sok gyimesi szegény gyermeknek és magyarságában megroppant moldvai csángó fiatalnak. A rendszerváltás után, a csíksomlyói pünkösdszombati búcsúkon született meg a vágy a debreceniek csoportjában, hogy az e vidéken áthaladó gyimesi és moldvai csángó keresztaljaknak, no és az anyaországi búcsújáróknak Gyimesfelsőlokon zarándokházat kellene építeni, amely a közösségi életnek is méltó színtere lehetne. A tervet tettek követték, s a szervezet az építkezés támogatására létrehozta a Sziklára Épített Ház Alapítványt Fodor András, a debrecen-nyíregyházi egyházmegye püspöki helynöke és dr. Keresztesné Várhelyi Ilona irodalomtörténész vezetésével. A község plébánosa akkor a zágoni születésű Berszán Lajos atya volt, aki nagyon örült a megcsillanó lehetőségnek, és felvetette a tervezett épületben egy magyar nyelvű keresztény szellemiségű gimnázium (líceum) indításának gondolatát is, mondván: tavasszal és nyáron sokan zarándokolnak erre, de a köztes időszakokban üres volna a ház. Ismert volt előtte az is – hiszen közel másfél évtizede már a plébánosa volt a falunak akkor –, hogy a gyimesi falvakban nincs lehetősége a fiataloknak a továbbtanulásra az általános iskola után, mert nincsen középiskola 30 kilométeres körzeten belül. Az internátust vagy a napi közlekedési költségeket pedig az itt élő, zömében egyszerű, szegénysorsú családok nem tudnák megfizetni gyermekeiknek. Előrelátásával a közösség jövőjének legfontosabb pontján ragadta meg tehát a lehetőségeket, hogy a fiatalok továbbtanulását helyben biztosítani lehessen, hogy ne kelljen elhagyniuk élő közösségüket, illetve, hogy majdan annak javára kamatoztathassák tudásukat.

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.