Soós Károly: Van keresztény politika
Márton Áron közéleti gondolkodása
A világban élő embernek, az emberi társadalom életének fontos színtere a közélet, ahogy fontos színtere a politika is, amely a közélet egy szűkebben értelmezett, ám mégis jelentős területe. Közéleten a társadalom életével foglalkozó cselekvést értjük. Közélet mindaz, ami a közjóra irányuló cselekvés, a közösséget érintő dolog – nem feltétlenül politikai természetű. Amikor politikáról beszélünk, az a közélet szűkebb értelmezése, s még ennél is szűkítőbb értelmezés a pártpolitika.
A közéletről általában
A keresztény ember a világban él, bár otthona a mennyben van, ahogy ezt az ősegyház keresztényei vallották, ezért a keresztény ember számára is életének egyik, részben kikerülhetetlen színtere a közélet és a politika, azaz a polisz ügyeinek intézése. Az ember a család, a társadalom részeként nem vonhatja ki magát ezek alól, a II. vatikáni zsinat tanítása alapján a megkeresztelt ember hivatásának része a közéletben és a politikában való aktív részvétel azért, hogy az életnek ezen a területén is az evangélium tanítása valósuljon meg. Korunkban talán még lényegesebb, hogy a közéletben a helyes erkölcsi elvek érvényesüljenek, ez az elvárás a politikával szemben is. Ma az ember olyan – korábban nem létezett – eszközök és kommunikációs módszerek birtokában van, amelyekkel az egyén és a társadalom élete jelentősen befolyásolható. Ezek az eszközök eddig nem látott módon segíthetik az egyes embert a másikon, egy másik társadalmon, másik nemzeten való uralkodáshoz. Ugyanezek az eszközök segíthetik hozzá az embert, az emberi társadalmakat, hogy eddig sosem tapasztalt módon alakítsa a közjót és szolgálja a békét. A közjónak olyan fejlettsége valósulhat meg, amelyre eddig az emberi társadalom életében nem volt példa, s ez a béke vonatkozásában is ugyanígy igaz. A fejlődés két lehetősége áll előttünk, az említett eszközök, kommunikációs módszerek segítségével az organikus fejlődés vagy a dezorganizáció, ennek következményeként a káoszba süllyedés. Az organikus fejlődés kimondva-kimondatlanul feltételezi a keresztény emberképet, azt a fajta közéleti, politikai felelősséget, erkölcsi magatartást, amelyet Márton Áronnál fedezhetünk fel. A II. vatikáni zsinat és az egyház társadalmi tanítása hangsúlyozza, hogy a keresztény ember lehetőségei, tehetsége, felkészültsége, érdeklődése szerint vegyen részt a közéletben – és a politikában. Márton Áron már a zsinat előtt kiemelkedő intellektusával, komoly műveltségével, ragyogó felkészültségével lelkipásztorként mindig Istenre figyelt, legfőbb törekvése az Isten akaratával való egység volt – innen nyert ihletet megnyilatkozásaihoz. Isten akaratával való azonosulása segítette, hogy önmagát meghaladva törekedjen a tökéletesség felé. Márton Áron élete első szakaszában szabadon szólhatott híveihez, a társadalomhoz, élete második szakaszában ez hosszú ideig nem adatott meg neki. Ebben a korszakában kispapjaihoz és papjaihoz szólhatott, ekkor is megtalálta az alkalmat, hogy a világ és egyház, politika és egyház viszonyáról beszéljen. A világ olyan részén élt, ahol perifériára szorították, keserűen kellett megtapasztalnia, hogy a szocialistának, kommunistának mondott kormányzatok, a világi hatalom hogyan próbálja az egyházat saját politikai céljaira felhasználni.
A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.