Előző cikk Következő cikk

Marton Árpád: Torzó-öröklét

Alma H. Bond Camille Claudel Szerelmem, Rodin című könyvében fiktív naplóként tárja elénk a páratlan szobrász, Rodin múzsájának sorsát, „egy asszonyét, aki sikerekkel és dicsőséggel kikövezett életutat érdemelt volna…”

Egy asszonyt öregkori álma visszaröpíti régi szerelmese karjába. A tovaillant ölelésből elmegyógyintézeti priccsén riad föl. Ám hogy az álom mégsem volt merő kényszerképzet, arra a világ egyik legismertebb szobra a bizonyság: szobrász és modell karjai örökre összeölelkeznek Rodin A csókjában. Ars longa, vita brevis…(„A művészet örök, az élet rövid.”)

 

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.