Szabó Ferenc SJ: „AZ ÖRÖK NŐI”

Pierre Teilhard de Chardin jezsuita tudós (1881–1955) Krisztus-központú világszemlélete az első világháború alatt bontakozott ki.1 A világmindenség kozmikus fejlődésében alapvető szerepet tulajdonított a szexualitásnak/szerelemnek.

Az 1931-es A Föld szelleme című esszéjében ezt írta: „A szerelem (amour) a legegyetemesebb, legfélelmetesebb, legtitokzatosabb kozmikus energia. Sok évszázados tapogatódzás során külsőleg gátak közé fogták, és mederbe szorították a társadalmi intézmények. Felhasználva ezt a helyzetet, a moralisták igyekeztek megszabályozni. […] A szerelem óriási, mindenütt jelen van és sosem törte meg semmi. Úgy látszik, hogy az emberek fölhagytak azzal az igyekezetükkel, hogy megértsék, és a kezükbe vegyék ennek a vad erőnek irányítását. […] A lelki Evolúció szempontjából, amelyet vezérlő elvként fogadtunk el, talán megnevezhetjük a Szerelem ilyen különös energiáját, s meg is határozhatjuk értékét. Hátha a Szerelem-energia igazában egészen egyszerűen az a vonzás, amelyet a Világegyetem alakuló Központja gyakorol minden egyes tudatos elemre? Annak a nagy Egységnek hívó szava ez, amelynek megvalósulása az egyetlen most folyó feladat a Természetben?”(260. p.)

A TISZTASÁG FEJLŐDÉSE

Pár évvel később, 1934-ben Pekingben, A Tisztaság fejlődése című hosszú esszéjében (559–571. p.) kifejti a korábbi pesszimista (janzenista) keresztény erkölcsi nézetet a szexualitásról: az anyag helytelen felfogásából következett ez a szemlélet: „ami szexuális, az bűnös”. Valójában az igazi kereszténység sohasem ítélte el az Anyagot. Teilhard megvilágítja az „Anyag lelki hatalmát”, és ennek távlatában értelmezi a tisztaságot, amely „a szív kérdése”. „Az Anyag lelki hatalmának csúcspontján felragyogott a testnek és a nőinek lelki hatalma.” (560–564. p.) Ezután a Megtestesülés és az Eucharisztia misztériumáról elmélkedve kijelenti: e hitünkkel tökéletes összhangban van „a túlszárnyalással megvalósuló elszakadás”. Teilhard, bár tudatában van a szerelmi szenvedély romboló erejének – a nő tárggyá fokozásának, vagy ellenkezőleg, bálványozásának (566. p.) –, miután kifejtette a szerelem perszonalista szemléletét, leszögezi: „Amikor egy férfi a szívét egy nőre központosítja, akkor ez a tény még nem szükségképpen jelenti azt, hogy érzelmileg ’semlegessé’ válik Isten iránt. A női csillagon át az isteni Nap (éppen, mert mélységesebb) még látható, ragyoghat, sőt még élénkebb fénnyel, ugyanazon a síkon és ezen a síkon túl is.” (567. p.) Ezután a szüzesség értékéről, a szublimáláshoz szükséges önmegtagadásról, illetve a káros elfojtásról, a házasságban a gyermeknemzés és a „spirituális szerelem” viszonyáról eszmélődik, kifejtve a veszélyeket, morális ellenvetéseket. (568–569. p.) Az egyetemes összpontosuló fejlődésbe ágyazott új hipotézisét így fogalmazza meg: „Azon a ponton, ahová jelenlegi Világunkban elérkezett az Élet, az emberi monádok lelkivé alakító egységesítését két, ugyanegy természetű, de különböző értékekkel rendelkező vonzás uralja: a Férfi és a Nő kölcsönös szerelme és az Isten-szeretet. Mindkét elemet egyszerre, egymással társulva serkentik a szenvedélyes erők és a misztikus erők, hogy mindegyik elemi szeretet az egységben érje el teljességét. A férfinak egyszerre kell elérnie emberi egységét a Nőiben, és kozmikus egységét az Isteniben. Mindez lényegében ugyanaz az összpontosító energia, ugyanaz a szerelem. De a két erő azonnal mégsem esik egybe (mégsem működik összhangban). Hogyan kell őket kombinálnunk, hogy olyan eredőt kapjunk, amely a maximális fokra emeli a spirituális ‘teljesítményt’? – Igazában ez a Tisztaság által felvetett kérdés.” (569. p.) Teilhard így gondolja el a Tisztaság evolúcióját: „Elvileg lehetséges a szerelemnek ilyen átalakítása. Megvalósításához az szükséges, hogy a személyes isteni Központ hívását elég erősen megérezzük, hogy uralkodni tudjunk a felett a természetes vonzás felett, amely azt akarná, hogy idő előtt egymásra boruljanak az emberi monádokból átalakuló párok. Nem is rejtem el, hogy gyakorlati téren oly nagynak mutatkozik az ilyen próbálkozás veszélye, hogy tíz ember közül kilenc naivságnak vagy őrültségnek tartja. Mert hát az egyetemes és döntő tapasztalat nemde azt mondja, hogy mindig sárban végződnek a lelki szerelmek. Az Ember arra van teremtve, hogy a földön járjon. Ugyan ki gondolt volna arra is, hogy repülni fog…!” (570–571. p.)

A NŐI ESZMÉNY

A jezsuita tudós, Teilhard tehát evolucionista világképébe, a „teremtő egyesülés” víziójába illeszti a testi szerelem „kozmikus energiáját”, és innen kiindulva magyarázza a férfi és a nő „spirituális” szerelmét, illetve a papi/szerzetesi életre hivatottak esetében e szerelem szublimálását. Ő maga megtapasztalta a szerelmet: „Egy tiszta hang hatolt át a csenden; áttetsző szín ragyogott a kristályban; ragyogás szállt felém annak szeméből, akit szeretek… Három kicsi és rövid dolog: egy ének, egy sugár, egy tekintet. Azt hittem először, hogy ezeket megtarthatom magamban, hogy ott maradnak. De e helyett ezek magukkal ragadtak és elvittek engem…” H. de Lubac – más szerzőkre hivatkozva – megjegyzi rendtársáról és barátjáról, hogy itt konkrét személyekre történik utalás.3 1918 tavaszán írta meg a fiatal jezsuita „Az Örök Női”4 című költeményét, mintegy összefoglalva és kiegészítve korábbi eszmélődéseit. Beatrixnek=Beatricének (az „Örök női” szimbólumának) és a Szűz-Anyának, az öröktől fogva elrendelt (Péld 8,22) Istenanyának, a termékeny szüzesség Eszményének ajánlja esszéjét. Az „Örök női” első személyben szól: „…A valódi termékenység a Szellem születésére társít létezőket. Hogy Nő maradjak abban az új szférában, amelybe a Teremtés emelt, új formákat kellett öltenem, de itt sem változott meg természetem. Mert amíg csalóka arcom most is az Anyag felé kábít kéjenceket, Valódi Lényem égig emelve vonz: a Keresztény és az Isten között lebeg. Most is csábítok – de a fény felé. Vonzok mindig, de már a szabadságba. Én ezentúl a Szüzesség vagyok. A Szűz még asszony és anya is: íme, az új idők jele. A pogányok az Akropoliszon ezt kiáltják az Evangéliumra: torzzá tetted a világot! – és siratják a Szépség halálát. – Ez Istengyalázás. Mert Krisztus szava nem szakításra és elválásra hív: mintha Isten választottjai sutba dobhatnák a Test törvényét és összetörhetnék a kötelékeket, melyek fajuk sorsához kötik őket, s kiszöknének a kozmikus árból, amelybe születtek. Aki jól érti Jézus hívó szavát, annak nem kell kidobnia szívéből a szerelmet. Sőt – éppen ellenkezőleg – teljes emberré kell lennie.” „Jövendő korok hervadhatatlan Szépsége vagyok én – a Női eszmény. S így minél inkább Nő leszek, annál anyagtalanabb és égibb lesz az arcom. A Lélek bennem akarja szublimálni Testét – a lelket meg a Kegyelem igyekszik isteníteni. […] Végül pedig bennem történt meg a találkozás, amelyben Krisztus születése és teljessége érik hosszú századok során. Én vagyok az Egyház, Jézus Arája. Szűz Mária vagyok én, minden embernek Anyja.” (113kk.) Teilhard szerint a szerelem fejlődése addig tart, ameddig a Világ; ez az evolúció főleg keresztény hatásra valósul meg, amely még nem hozta meg gyümölcsét. Az eszmei célpont: a szerelem teljes lelkivé alakulása, s tárgyának teljes egységesítése. Az eszményi szerelem a Szűzé, s az Egyházé is, amelynek Szűz Mária a mintaképe a keresztény hagyományban: ilyen szerelem hozta Istent erre a Földre; a Mária Fiatja a Megtestesüléskor.5 Itt tehát a Tisztaság fejlődéséről, illetve a testi szerelemről és annak spirituálissá (lelkivé) szublimálásáról van szó. Teilhard eszmélődése során eljut az Örök Nőihez (ennek Dante Beatricéje a szimbóluma; de hivatkozik Goethének az „Örök Női”-ről vallott nézetére is („Az örök Női magasba emel bennünket”). Végül a keresztény hitben a legfőbb eszményt, a Szűz-Anyát magasztalja. E költeményt, a szerelem szublimálására vonatkozó meglátásait egyesek túl konkrétnak, többen pedig túlságosan idealizálónak tarthatják, főleg ami a jövendő korok látomását illeti. H. de Lubac megjegyzi: az esszé mariológiája nem kötelező a hívőnek, de nincs ellentétben a teológiával.

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.