Előző cikk Következő cikk

Nemeshegyi Péter SJ:
A FÉLELEM ÉS SZERETET DIALEKTIKÁJA A BIBLIÁBAN

„Aki az Urat féli, semmitől sem retteg, és nem fél, hiszen ő a remény” (Sir 34,16).

A modern és posztmodern kor emberiségének alaphangulatát az egzisztencialista írók és filozófusok a „szorongás” (németül: Angst) szóval szokták jellemezni. Ennek az egzisztenciális szorongásnak jellemzője, hogy nem világos, hogy mi az, amitől félünk, ami miatt szorongunk. Sok oka van ennek a szorongásnak. Az emberiséget végpusztulással fenyegető atombomba, az újabb világháború veszélye, az ellenőrizhetetlen népvándorlások és menekülthullámok, a technika rohamos változásai, új járványos betegségek kitörése és terjedése mind hozzájárulnak ennek az alaphangulatnak a kialakításához. A nagy világmagyarázatok, köztük a vallásos világképek megrendülése, a különböző „-izmusok” plauzibilitásának elhomályosodása és a lelkesítő politikai és soviniszta mozgalmak csődje e hangulat még mélyebb okai. Sok ember ebbe a világba „hajított” („geworfen”) véletlenszerű élőlényként éli meg életét, melyben az egyetlen biztos pont az előbb-utóbb menthetetlenül bekövetkező halál. Meglepően hasonlít ez a hangulat az ókori Római Birodalom lakóinak hangulatához, akik átérezték kultúrájuk kifáradását, és az életük keretét képező rend fokozatos felbomlását. Ebbe a fáradt világba harsogott bele 2000 évvel ezelőtt a háborgó vizeken biztosan járó Jézus szava: „Én vagyok, ne féljetek!” (Jn 6,20) E szó ma is ugyanúgy érvényes és hatásos, mint amikor először elhangzott a Genezáret taván.

FELELEMMENTESSEG ES ISTENFELELEM AZ IZRAELITAKNAL

Jézus felhívása a Biblia világának sok ezer éves hagyományán alapszik. Már az ószövetségi zsoltáros így énekel: „Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől kellene félnem? Az Úr oltalmazza életemet: kitől kellene remegnem? […] Ha táborok kelnek is ellenem, nem ijed meg szívem. Ha harc támad is ellenem, akkor is reménykedem. […] Az Úr fölemeli fejemet ellenségeim fölé, akik körülvesznek. Én pedig diadalkiáltással áldozatot mutatok be hajlékában, énekelek és zsoltárt zengek az Úrnak” (Zsolt 27,1.3.6). E bizalom megmarad a halálos veszedelmek közepette is: „Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy. […] Jóságod és irgalmasságod kísér engem életem minden napján, hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig” (Zsolt 23,4.6). Az Isten biztos kőszikla, nincs mitől félni: „Az Istenben remélek, nem félek, ember mit árthatna nekem?” (Zsolt 56,5) „Isten az én üdvösségem, bízom és nem félek, mert erőm és ujjongó dalom az Úr” (Iz 12,2). „Aki az Urat féli, semmitől sem retteg, és nem fél, hisz ő a reménye” (Sir 34,16). A Biblia szerint ez a rendíthetetlen bizalom az istenfélelmen alapszik. „Boldog az az ember, aki az Urat féli” (Zsolt 112,1). „Féld az Urat, a te Istenedet, és csak neki szolgálj!” (MTör 6,13) „Féljétek az Urat, szentjei mind!” (Zsolt 34,10) „Féld az Istent, és tartsd meg parancsait, mert ez az egész ember” (Préd 12,13). Az Újszövetségben is Istent magasztaló énekében Mária így szól: „[Isten] irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik” (Lk 1,50). Ez az istenfélelem természetesen egészen más valami, mint a természet vak erőitől, a szeszélyes pogány istenségektől, vagy az ellenséges népektől való rettegés. Aki a jóságos Úristent féli, megmenekül minden más félelemtől. Ezt maga Jézus emelte ki egyik beszédében: „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani a gyehennában” (Mt 10,28–29). A Bibliában ritka a lélek és a test ilyen éles megkülönböztetése. Jézus valószínűleg a korabeli általános szóhasználatot követi, hogy ezzel kiemelje a csak a testet elpusztítani képes emberi erők határát. Jézus arra helyezi a hangsúlyt, hogy az Istenre hagyatkozó embert végső baj nem érheti. Ebből a jézusi tanításból született a keresztény vértanúk seregének rettenthetetlen bátorsága. Hiszen a jóságos mennyei Atya szárnyai alatt biztonságban érezhették magukat. Jézus mondja: „Két verebet ugye egy fillérért árulnak? És egy sem esik közülük a földre a ti Atyátok tudta nélkül. Nektek azonban még a hajszálaitok is mind meg vannak számlálva a fejeteken. Ne féljetek hát, hiszen különbek vagytok ti a verebeknél!” (Mt 10,29–30) Az istenfélelem konkrét tartalmát jól összefoglalja Sirák Fiának könyve: „Akik félitek az Urat, higgyetek benne, akkor nem marad el jutalmatok; akik félitek az Urat, bízzatok benne, akkor gyönyörűségtekre lesz az ő irgalma. Akik félitek az Urat, szeressétek őt, akkor szívetek felderül!” (Sir 2,8–10) Szó sincs tehát valami szolgai rettegéstől: az Úr félelmében élő ember boldog: „Mind boldog az, aki féli az Urat, és az ő útjain jár!” (Zsolt 128,1)

 

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.