Előző cikk Következő cikk

Szentes Anna: A MEGBETEGÍTŐ FÉLELEM

Gyötrő testi panaszaink esetén szokás szerint orvoshoz fordulunk. Azonban megeshet, hogy egy hosszú kivizsgálás-sorozat után sem tudnak magyarázatot adni a tüneteinkre. Ebben az esetben szokott felmerülni, hogy lelki okai (is) vannak a betegségünknek. Vajon a félelem milyen hatással van a szervezetünkre? Meg is betegíthet? És mit tehetünk a gyógyulás érdekében? Dr. Harrach Andor pszichiátert, pszichoterapeutát, a Magyarországi Bálint Mihály Pszichoszomatikus Társaság elnökét kérdeztük.

Mi is a félelem? Hogyan tudjuk leírni? Milyen jelei vannak egyáltalán?

A félelem, a fenyegetettség érzése teljesen általános jelenség az élővilágban, és biológiailag egyformán reagálnak rá az élőlények. Ilyenkor különböző folyamatok játszódnak le a szervezetben, megemelkedik a pulzus, a vérnyomás, megfeszülnek az izmok. A félelemre pedig kétféleképpen reagálunk: vagy védekezünk, vagy támadunk.

A félelem érzése velünk született tulajdonság, vagy tanuljuk? Az a kisbaba is félhet, aki még fel sem fogja teljes egészében a világot?

A félelemre adott testi reakciók minden életszakaszban azonosak. A kisgyermekek például a fájdalomra, az éhségre vagy a hidegérzetre adnak ilyen választ. Az újszülött felsír, amikor világra jön, így reagál arra, hogy egy teljesen új környezetbe került. Ettől fogva életünk során minden változás, még a kívánt is, egyfajta szorongást vált ki belőlünk. Félünk attól, hogy mi fog történni velünk, megbirkózunk-e az új helyzettel.

Felfoghatjuk úgy is, hogy a félelem az életben maradásunkhoz szükséges érzés?

Abszolút alapvető és hasznos érzés, mert jelzi, ha baj van, vagy bajunk lehet. A veszélyérzetre érzésekkel, testi folyamatokkal reagálunk. A félelem lehetőséget ad arra, hogy felkészüljünk a veszély elhárítására, és ha szükséges, cselekedjünk is. Vagyis fizikailag felkészít bennünket egy (vész) helyzet kezelésére.

Mikor mondhatjuk azt, hogy a félelem már nem hasznos, hanem betegít?

Normális esetben az ember tudja szabályozni a félelmet, végiggondolja az okát és cselekszik. Vagyis záros határidőn belül megoldja a félelmet kiváltó helyzetet, ezzel pedig lezárja a félelemérzést. Persze vannak olyan esetek is, amikor ez nem lehetséges, mert sokkhatás alá kerül az egyén. Ilyen egy baleset, egy természeti katasztrófa, amelyeket csak elszenvedünk, de nem tudunk hatással lenni rá. A félelemről beszélve fontos szempont, hogy mi az oka, és miként tud az ember reagálni rá. Vannak, akik túlzottan érzékenyek, hevesen reagálnak, és nem tudják kordában tartani szorongásukat. Mások az erősebb behatásokat is jól tudják kezelni. A félelemre adott válaszunk tehát egy személyes tulajdonság, amelyet ugyanakkor tanulás útján folyamatosan javíthatunk.

Mi a gyógyulás útja?

Több iránya van a gyógyulásnak, a betegség súlyossága is befolyásolja ezt. Első lépésként nagyon hatékony lehet a jó szó, a megnyugtatás. Ilyen, amikor a szülő azt mondogatja a gyermekének, hogy nincs semmi baj, nyugodj meg. Hogy ez mennyire hatékony tud lenni, bárki megtapasztalhatja a mindennapokban. Ugyancsak „laikus” segítség lehet a biztonságos környezet megteremtése. Az előző példánál maradva, a kisgyerek akkor nyugszik meg, ha az édesanyja az ölébe veszi, magához szorítja. A szorongás alapmozzanata ugyanis a félelem attól, hogy magunkra maradunk. Ebben az esetben a védő környezet elvesztésétől való érzést kell kompenzálni. Egy szorongó beteg állapotán sokat javít, ha az orvos, a pszichológus segíteni tud a biztonságos környezet kialakításában.

A kisgyermekek megnyugtatása, ölbe vétele talán prevenciós lépés is. Hiszen ha ezt a biztonságot megkapják, kevésbé válhatnak szorongó felnőtté.

 

Így van. Általános emberi igény a biztonságra való törekvés. Ha az élettörténet jól megalapozza a biztonságérzést, akkor az ad egy belső erőt, amire támaszkodhatunk a nehéz helyzetekben. De akiben nem fejlődött ki erős biztonságérzet, vagy a félelemérzetét kevésbé tudja kontrollálni, annál pszichés gondok merülhetnek fel. A jó-szakszerű szó gyógyító, a rossz-szakszerűtlen szó rossz hatása alig felülbecsülhetetlen.

 

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.