Patsch Ferenc SJ: Bibliaolvas ás és személyes találkozás

Hogyan viszonyuljak olyan írott szöveghez, amelyeket régi korok hagyományoztak át rám? A kérdés elsőre elég elvontnak hat, sőt talán érdektelennek is – egészen addig, míg bele nem gondolunk, hogy voltaképpen a Szentiras is ilyen szöveg! Hogyan olvassuk hát helyesen a Bibliat? A választ a német filozófus Hans-Georg Gadamer (1900–2002) nyomán keresem, aki a holt szövegekkel való viszonyt a másik emberhez való élő viszonnyal állítja párhuzamba.

H.-G. Gadamer szerint a másik emberhez való viszonyunknak alapvetően három módja lehetséges: a közömbös öntörvényűség; az önközpontú gyámkodó magatartás (paternalizmus); valamint a másik iránti nyitottság, kölcsönösség. És éppen ez a három modell az, ami az írott hagyományhoz való viszonyunkat is jellemezheti.

A közömbös öntörvényűség

Ha a másik embert eszközül használom a saját céljaim elérésére, akkor nem adom meg neki azt a tiszteletet, amely őt megilleti. Ilyenkor nem veszem figyelembe igényeit, megfosztom őt személy mivoltától. Ezzel a magatartásommal a másikat voltaképpen tárggyá fokozom le; pedig ő emberi személy, aki – I. Kant híres megfogalmazása szerint – csak cél lehet. Az ilyen manipulatív hozzáállás gyakran jelentős emberismeretet is feltételez. Hiszen pontosan kell ismernem azt, akit a saját javamra ki akarok használni. Vannak, akik csak azért igyekeznek kifürkészni a másik viselkedését, hogy az így szerzett ismereteik révén jobban képesek legyenek behálózni és kihasználni őt. Csakhogy az, aki ilyen módon viszonyul a másik emberhez, lényegében sohasem kerül vele tényleges kapcsolatba. Aki ugyanis csak saját kockázatmentes biztonságát tartja szemelőtt a kommunikációban, az végső soron kívül reked az éltető áramlásból. Az ilyen ember voltaképpen maga fosztja meg magát a találkozás gyógyító, gazdagító, bennünket is átalakító élményétől. Szerepéből adódóan ilyen a vizsgáztató tanár, vagy a diagnózist felállító orvos: egyikük sem lép valódi párbeszédbe, hiszen csak a maga előfeltevéseit igyekszik igazolni vagy cáfolni, s így eleve lehatárolja a párbeszédet. Aki távolságtartó módon mintegy eleve biztonságba helyezi magát, visszavonul a külső megfigyelő szerepébe, az nem lép személyes kapcsolatba: mindvégig megmarad a diagnosztizáló, manipuláló, külső megfigyelő biztonságos szerepében. A kölcsönösségen alapuló dialogikus kapcsolat így lehetetlenné válik: legfeljebb szerepek találkoznak (orvos-páciens, diák-tanár, pap-hívő). Az ilyen helyzetekbe kerülők egyikének gyakran rossz szájíze marad: az a frusztráló érzés kíséri, hogy a másik úgymond „felülről beszélt velem”, „nem hallgatott meg”, „tárgynak tekintett”. Az ilyen instrumentalizált kapcsolatok általában nem kielégítőek; legtöbbször csak a nárcizmusában felfuvalkodott „ego”-t táplálják. Az ítélkezés, a hideg diagnosztizáló megközelítés zárt horizontja megakadályozza, hogy tanuljunk a másiktól; a kapcsolat legtöbbször elakad, mielőtt még kialakulhatott volna. Aki – Gadamerrel szólva – úgy viszonyul a másikhoz, mint „a vizsgálóbíró a kihallgatott tanúhoz”, az végső soron képtelenné válik annak megértésére, közömbös marad személyes vonatkozásai iránt, tárgyként fogja tekinteni őt. Ha a régi iratokat, adott esetben a Szentírást is ezen minta alapján olvassuk, nem fogjuk megengedni, hogy a szöveg kérdőre vonjon és elmondja számunkra, amit tartogat. Csak azt engedjük érvényre jutni belőle (csak azt vesszük észre és vesszük figyelembe), ami belefér a saját sémáinkba. Ez volt a 18. század módszerideálja. A tudományos kutató megpróbált hűvös neutralitással közelíteni a Bibliához, és igyekezett minél objektívebb tudásra szert tenni róla. A megközelítésnek persze figyelemre méltó eredményei is lettek (forma-, történetkritika stb.). Csakhogy ez a természettudományos módszereszmény egyúttal sok korlátot is magában rejt: bár a természettudományok a maguk sajátos szemszögéből képesek voltak igaz és objektív ismeretek megszerzésére, ezzel korántsem merítették ki a szöveg teljes igazságát.

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.