Kóczián Mária:
„Nem gondolkodom Istenről, hanem tapasztalom”

Tariska Eszter évekig dolgozott Jálics Ferenc szemlélődő lelkigyakorlatain asszisztensként. Ma már önállóan is tart lelkigyakorlatokat, amelyeken reggelente testmozgásként egy ősi kínai mozgásformát, a csikungot gyakorolják.

Mit jelent a csikung kifejezés?

A csí erőt, életerőt, energiát, üdvösséget jelent. A kung jelentése pedig szorgos gyakorlás.

Mióta csikungozol?

Tíz éve végzem azt a gyakorlatsort, amit Jálics Ferenc atyától tanultam. Jártam tanfolyamra is, hogy jobban megismerjem ezt a mozgásformát.

Miért végez egy keresztény ember éppen csikung gyakorlatokat, miért nem tornázol vagy futsz?

Ezt sokan megkérdezik. Nem tudtam, mi a csikung, amikor először találkoztam vele Feri atya lelkigyakorlatán. Nagy hatással volt rám ez a kimondottan lassú, meditatív mozgás, melyet nem nevezhetünk tornának. Azt tapasztaltam, hogy e gyakorlatok rendszeres végzése kiegyensúlyozott, békességes, rendezett, derűs állapotot hoz létre bennem. Minden mozdulatformának nagyon szép neve van, pl.: „mint amikor egy virág kinyílik”; „a hullámokat kettévágni”; „a tenger mélyére lehajolni, s fölemelkedni az égig”; „a világot magunkhoz ölelni”. A mozgás közben többek közt a lélegzésre figyelünk. – Ez a kora keresztény szerzetesek imagyakorlatában is megjelenik. Több hagyomány szerint a Jézus-imát nem tekinthetjük a szív imájának, vagyis belső imának addig, amíg nincs összekapcsolva a lélegzéssel. – A szépség, a lélegzés, a mozgás, az éber figyelem mély összhangot teremt bennem, és a Teremtéssel való kapcsolatomat is harmonizálja. Ha az időjárás megengedi, mindig a szabadban csikungozunk. Mindez a jelenlétbe hoz, Isten észleléséhez vezethet.

Hogy lehet ebben Istent észlelni?

Istenről tanuljuk, hogy mozdulatlan, változatlan. Ha az ember egyszerűen csak a mozgást figyeli, egyszer csak föltárul a Mozdulatlan. A Mozdulatlanra figyelek, és előtérbe kerül a mozgás. És így tovább, mintegy hullámzásban…

Hogyan képzeljük el a gyakorlatokat?

A csikungban vannak álló tartások és mozdulatok. Az egy helyben álló gyakorlatokat úgy is nevezik, hogy csendes csí. Ilyenkor a kéz valamilyen vízszintes tartásban van – akár percekig. A csikung tanítását azzal kezdik, hogy megtanítanak helyesen állni. Nem lóg a fejem, nem tartom hátra, nem görbe a hátam, a talpamon állok és érzem a három-három pontot, melyen a súlyom nyugszik. Minden a helyére kerül, a csontjaim, az izmaim. Ezt a nap bármelyik pillanatában gyakorolhatom, a buszmegállóban, sorban állás közben. Felteszem magamnak a kérdést: hogyan vagyok most itt? – a helyes tartásra figyelek, s előbb-utóbb érzem, Ő is itt van. A helyes tartással szilárd bázist találok a létezésben, ez a jelenlét érzése: itt vagyok Ég és Föld között, ez a természetes állapotom. Az örökkévalóság tudata kialakul bennem. Nem gondolkodom Istenről, hanem tapasztalom. És akkor a bosszúság a sorban állás miatt feloldódik bennem, ami biztosan hatással van, még ha nem is tudok róla, a környezetemre is.

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.