Előző cikk Következő cikk

Hekler Melinda:
„Ha nem va gyok önfejű, nem lennék olimpiai bajnok”

Nagy Tímea kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívó kitartásának és elszántságának köszönheti sikereit. Három gyermekes anyukaként, intézményvezetőként ma a hétköznapok bajnoka.
 
Ön jelenleg a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda vezetője. Ez mennyi elfoglaltságot jelent?
Ez egy rendes közalkalmazotti állás, 8 órától fél ötig tart a munkaidőm, de mindenki tudja, hogy létesítményvezetőként nem tehetem meg, hogy munka után kikapcsolom a telefont.
 

Három gyermeke van; mindegyikük sportol?

A legnagyobb most lesz 18 éves, és utána négy évenként, olimpiai ciklusonként érkeztek a többiek. Mindhárman vízilabdáznak.

Egy 2006-os interjúban olvastam, hogy mindenképp a vívóterem közelében szeretne dolgozni. Most mégis egy uszoda vezetője. Köze van ennek ahhoz, hogy a vívó karrierje nem a legkerekebben fejeződött be?

Valóban így volt, annak idején nem nagyon tudtam elképzelni a vívás nélkül az életemet. Sajnos több dolog is közrejátszott abban, hogy miért nem a legjobb szájízzel hagytam abba az aktív sportot. Egyfelől volt egy nagyon jó barátom, Mona István, ő öttusázó olimpiai bajnok volt, és a halála engem nagyon padlóra küldött. Nem éreztem jól magam nélküle abban a közegben, rettentően hiányzott és hiányzik a mai napig is Pista bácsi. De sajnos a visszatérésem, amit egyébként is Pista bácsi miatt csináltam volna, nem úgy fogadták, ahogy kellett volna. Nem mint kétszeres olimpia bajnok vártam volna el egy szívélyesebb fogadtatást, csak legalább a koromra való tekintettel. De nem szeretnék ennek a részleteibe belemenni, mert már olyan régen volt, hogy nem is érdemes róla beszélni.

Azt mondta, hogy Önnek teljesen egyértelmű volt, hogy az életében a gyerekei az elsők, és talán emiatt is tudott olyan jól teljesíteni a sportban.

Nekem mindig is a gyerekek voltak az elsők valóban, nagyon vártam, hogy megérkezzenek. Vállaltam a másodikat és a harmadikat is, pedig akkor már tudtam, hogy mivel jár a gyerkőc meg a sport együtt. De nem bántam meg soha. Szerintem, ha valaki tényleg anya akar lenni, akkor ettől senki és semmi nem tudja eltántorítani.

Elmondta egyszer, hogy kifejezetten szereti az élet nehézségeit, mert mindig ott pislákol bennük a jó lehetősége. Ha sír a gyermek, ölbe lehet venni, meg lehet szeretgetni. Most is tartja ezt a véleményét?

Akkor tudja az ember értékelni a jót, ha megtanul erősnek lenni a bajban. Vannak dolgok, amikért meg kell küzdeni. Ha a versenyeken valaki folyamatosan pofonokat kap, akkor utána tudja értékelni a kisebb eredményeket is. Ezt akkor tanultam meg, amikor az atlantai olimpia nagy esélyeseként indultam. Bár azt mondták, hogy fel se üljek a repülőre, mert küldik az aranyérmet, végül csak ötödik lettem. Persze sokan azt mondták, hogy ötödiknek nagyon jó lenni az olimpián, de nem annak, aki elhiszi, hogy ő lesz az első. Ha ezt a pofont nem kapom meg, nem tudom, hogy most hol tartanék, vagy mi lett volna belőlem. Kijózanító pofon volt.

 

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.