Dudás Tamás: Válogatott érzések és értelmezések

Harminc év után újra nemzetközi tornán szerepel a magyar labdarúgó-válogatott. A sikersorozat meccseiről beszámolók, elemzések, interjúk sok helyen olvashatók. Most következzen egy érzelmileg elfogult írás egy nem szakértő tollából.

Szurkolónk a meccs előtt megveszi sörét és a sós mogyorót, mert a helyszínen biztosan drága lesz. Odafelé azon gondolkodik, hogy az új családtámogatási rendszert, sajnos, mégsem neki és családjának találták ki, de a focistáknak biztosan nincsenek ilyen gondjaik; ha valamelyikük csak egy heti fizetését odaadná nekik… Közben megérkezik a helyszínre, már gyülekeznek a többiek is, leterít egy pokrócot és várja a feleségét. Szabadság tér, most erre futotta... Legalább itt nincsenek huligánok, mint Marseille-ben az angol–orosz meccsen. Emberünk hümmög még egyet az UEFA-logót látva: a FIFA korrupciós ügyeiből a korábbi UEFA-elnök sem maradhatott ki. Meghatódik látva a magyar csapatot és a himnuszt ő is énekli. Kezdőrúgás. Hogyan jutott ki az Európa-bajnokságra a magyar csapat?

SELEJTEZŐ

Természetesen selejtezőn kellett részt vennünk. Selejtező. Érdemes kimondanunk ezt a szót többször, érdemes ízlelgetni. Selejtező. Selejt az, ami már nem használható semmire, félresikerült, ki kell dobnunk. Mellesleg a magyar nyelvben ezt a szót használjuk a nagy sportesemények előtti kvalifikációs folyamatra: amikor kiderül, hogy milyen formában van egy-egy induló. Mármost a magyar labdarúgó-válogatott „selejt” volt harminc évig, hiszen nem jutott ki egyetlen nagy futballtornára sem. Mindig nagy fogadkozások közepette nekiveselkedtünk, aztán újra és újra csalódás következett. Csalódtak a játékosok, a szövetség és a szurkolók. Kezdtük elveszíteni a hitünket abban, hogy valaha még jól focizhat válogatottunk, a labdarúgás kormányzati támogatása közben pedig még inkább megosztotta az országot.

VÁLOGATOTT

Válogatott: a másik szó, amit forgassunk csak egy kicsit magunkban! Válogatott. Akik tehát a nemzeti tizenegyünk tagjai, azok válogatott emberek, és az ország legjobb labdarúgói – elvileg. Nemcsak egyéni dicsőségüket keresik, hanem megtiszteltetés is számukra, hogy képviselik országunkat. Szépen kifejeződik ez a képviselet abban is, hogy többes szám első személyben beszélünk akármilyen csapatsport magyar válogatottjáról: „Lőttünk egy gólt.” „Most támadunk.” Azaz minket, magyarokat újra és újra olyan játékosok képviseltek, akikről az elmúlt harminc évben mindig az derült ki, hogy „selejtek”. Nem hatott ez ránk is? Legalábbis azokra, akik szeretik ezt a sportot? „Nyolc gólt kaptunk.” „Ismét nem jutottunk ki.” „Felülmúltak minket.” Távol álljon tőlem, hogy a többi sportágban elért világraszóló eredményeinkről megfeledkezzem, de mégiscsak tény, hogy alulmaradtunk éppen abban a sportágban, amelyben valaha a világ legjobbjai voltunk.

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.