Előző cikk Következő cikk

Veres Jakó Károly: Legális teljesítményfokozás a sportban

Jégkorongszurkolóink most hódították meg a fél világot egészen Kanadáig, jó hírét vivén országunknak. Rióban is leszünk biztos szép számmal a nézőtéren, és ha közelebb lenne az olimpia helyszíne, lennénk még sokszorta többen is. Köszönhetően annak is, hogy kijutottunk a labdarúgó Eb-re, nagyobb kedvvel mennek ki együtt egész családok – arcfestéses kisfiúkkal és kislányokkal – egy-egy válogatott mérkőzésre. A nagyobbak kicsinosítják magukat, ezzel is jelezve, hogy a rendezvénynek ünnepi jellege van. Divatja van a szurkolásnak, a sportesemény előlépett a társadalmi események ranglétráján – ez vitathatatlan. Mára már nem csak pejoratív értelemben beszélnek arról, hogy szurkolói kultúra.

Persze már egy húszezres tömeg rendkívül heterogén, szinte minden jellemzőjében. Csakúgy, ahogy egy nagy keresztény ünnepen összesereglő tömeg. Érintettség alapján a nézőket is lehet skálázni a csak valakit elkísérőktől az érdeklődőkön át a vérmes szurkolókig. A közönség homogenizációját külsőleg a különböző arcfestések, mezek, sálak, sapkák egységes színárnyalatú viselése hivatott elősegíteni. Az együvé tartozás erősítésére benn a stadionban is vannak más típusú törekvések: közös kántálások, éneklések, rigmusok ismételgetése, együttes felállás és leülés, taps, ováció1. Ha egy nagy csapat embernek a közös cselekvéseiből csak a leírtakat látnánk, akár még arra is gondolhatnánk, hogy ez egy új keletű karizmatikus istentisztelet közönsége. De – biztos nem csak azért, hogy ne essünk tévedésbe – a mi szurkolóink még mindezeken felül ütemesen szökdelnek is („Aki ugrál, büszke magyar, hej, hej!”).

Sportoló és néző a sporteseményen

 

Közönség és sportoló egy sporteseményen nagyon egymásra tud találni. Ez részben a szurkolói belevonódás jelenségével magyarázható, ami nem is annyira a sport szeretetén, hanem inkább a néző érzékén, készségén múlik. Mivel a sport játék is, a versenyző fel tud oldódni benne; s valamilyen határig maga a szurkoló is bele tudja magát élni a sportoló helyzetébe. A sportpályán valós, jelen idejű küzdelem zajlik a nézők szeme láttára. A sport a maga természeténél fogva különösen alkalmas ennek a szemléltetésére. A sportoló egész személyiségével, személyiségének teljes regulációs apparátusával megnyilvánul ebben a küzdelemben. Valószínűleg az érintettségünket fokozhatja, hogy ez a látvány előhívja saját életpályánk hasonló képeit. Egy kicsit talán idealizált is ez a szépen kiábrázolódó, szemlélt küzdelem – az életben kevesebb a hasonlóan tiszta helyzet. A versenyző sportolásával, kimutatott jellemvonásai által a sportpályán kedves, megkapó emberi jeleneteknek is tanúi lehetünk. A megcsillanó humor, az öröm; a képességek kiteljesítésének látványa magával tudja ragadni a közönséget – sőt, tűzbe-lázba hozni. Ezért is nagy a nemzetközi élsport szereplőinek felelőssége. Ők annyira reflektorfényben vannak, hogy még a sportversenyen kívüli megnyilvánulásaik is ismertté válnak a média által. Nézők – főleg pedig fiatalok milliói – ezekből merítenek példát. Persze sok másnak is tanúi lehetünk a sportpályákon és környékén: az erőszaknak, a szurkolói fanatizmusnak és annak, hogy a pénz még egy eredendően nemes eszmét is hogyan tud prostituálni – ez azonban kilépne a jelen írás határai közül. A helyszíni átélés élménye olyan vonzó, hogy hiába a jelen idejű közvetítések, a szurkoló tudja, hogy ott lenni a siker pillanatában egyszeri és megismételhetetlen. Ennek az ára sokszor szinte mellékes számára. A versenyzőre is nagy hatással van a nézősereg, ha nem is mindenkire motiváló jelleggel. A néző-sportoló kapcsolat – ez akár közvetlenül kifejezésre jut, akár nem – mindig kölcsönös és kétirányú. Majdnem mindig úgy, hogy a verseny alatt nincs fizikai kontaktus, nincs kialakuló párbeszéd. Maga a szóbeliség általában egyirányú: a szurkolók hangos buzdítása a versenyző felé, aki tetteiben, gesztusaiban, hozzáállásában nyilvánul meg.

 

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.