Előző cikk Következő cikk

Szentes Anna: Hullámhegyek, hullámvölgyek

Nagyreményű úszóként robbant be a köztudatba, korábbi rekordokat döntött meg sorra Gyurinovics Fanni. Majd egy kis megtorpanás következett, nem jöttek az eredmények. „De nem adom fel!” – mondja a 14 éves, olimpiai aranyról álmodó sportoló. Fanni akkor is többhetes spanyolországi és amerikai edzőtáborozásból érkezett haza, mikor a délutáni úszás után leültünk beszélgetni.

Az úszásnak köszönhetően sok helyre eljutsz, bejárod a világot. Látsz is ilyenkor valamit belőle, vagy az edzés az elsődleges?

Egyértelmű, hogy az edzés az első, de azért arra is van lehetőség, hogy kicsit nézelődjünk. Most például el akartunk menni Los Angelest vagy Las Vegast megnézni, de erre végül nem került sor. Egyrészt messze is voltunk, másrészt az edzőtábor ideje alatt inkább dolgoztunk. A Grand Canyonhoz azért elmentünk, de félresikerült kicsit az út. Csak amikor odaértünk derült ki, hogy most nem látogatható.

Szeretsz utazni? Nem okoz gondot, hogy sokszor hetekig távol vagy a családodtól?

Nagyon szeretek utazni, főleg repülőgépen. A külföldön töltött időszak első hetei mindig jól telnek, de aztán egyre inkább vágyom haza. Például Amerikában is mindig jól érzem magam, de itthon mégiscsak sokkal jobb az uszodai légkör. Talán azért is, mert csapatban szeretek edzeni, és most Arizonában is csak hárman voltunk, míg idehaza legalább tízen úszunk együtt. Azt kedvelem a legjobban, ha korombeliekkel lehetek egy csapatban, akikkel aztán az edzéseken is versenyezhetek, csatázhatok.

Az úszótársaid egyben a barátaid is? Vagy ez nem fér bele, mert ellenfelek vagytok?

Egyértelműen az úszás miatt lettek barátaim, legtöbbjük úszott vagy úszik. A külföldi versenyeken is sok mindenkivel megismerkedtem, tartottam is a kapcsolatot. Az úszókkal annak ellenére, hogy a versenyeken ellenfelek vagyunk, általában jól megértjük egymást.

A sportoló a versenyen győzni szeretne. Motivál, hogy le kell győznöd az ellenfeleid?

Ó, igen, engem nagyon hajt, ha úszik mellettem valaki, akit meg kell vernem. Ezért is várom nagyon az ifi Eb-t, ahol még nagyobb lesz a mezőny a külföldi résztvevők miatt. Szeretek versenyezni, mert nagy lesz bennem az adrenalin és sokkal többet ki tudok magamból hozni. És persze a versenyhangulat is annál jobb, minél többen vagyunk.

Milyen versenyeken szeretnél részt venni? Van olyan, amit nem hagynál ki semmiképp?

Szép fokozatosan szeretnék haladni, az életkoromnak megfelelően. Az ifi Eb után következik a junior olimpia, az ifi vb, majd felnőtt Eb. De egyértelmű, hogy egyszer szeretnék olimpiára kijutni, és aranyat nyerni. Most még van esélyem a riói játékokon is részt venni, ha megúszom a szintet a következő két hónapban (A beszélgetés májusban készült – a szerk.). Nagyon örülnék neki, de most nem ez az elsődleges célom.

Megleptél ezzel, úgy gondolom, hogy minden sportoló álma eljutni az olimpiára.

Ez így van, de én ha egyszer kijutok, nyerni akarok. Azonban még csak októberben leszek 15 éves, még nem vagyok kész egy ekkora versenyre. Persze óriási élmény lenne, ha ott lehetnék, és nagyon odatenném magam. De most még nagyon kevés esélye van annak, hogy bejussak a döntőbe, mert fiatal vagyok. Négy év múlva sokkal jobban örülnék egy olimpiai kijutásnak, mert akkor talán már lenne esélyem a döntőben úszni.

Nagy nevekkel úszol együtt, egy korábbi edződ azt mondta rólad, hogy gyorsabb lehetsz Hosszú Katinkánál is. Mindez inspirál, vagy épp ellenkezőleg, inkább terhet jelent?

Terhet semmiképp nem jelent, mert ők idősebbek nálam. Ha nem verném meg őket egy versenyen, nem törne le. Az egy nagyon nagy előrelépés lenne, ha őket is leúsznám. Persze nagyon inspirálna, ha egy versenyen én lennék a gyorsabb, még ha ez úgy sikerülne csak, hogy ők rossz időt úsznának, én meg a legjobbamat. Ennek nagyon örülnék, de nem okozna nagy törést, ha nem sikerülne.

Hogy eredményes lehess, szinte mindent alá kell rendelned az úszásnak. Mi az, ami erőt ad, ami motivál?

Az olimpiai részvétel nagyon tud hajtani. Eddig mindig az volt a szemem előtt, hgy ott szeretnék aranyat nyerni, de mostanra ez kicsit árnyalódott. Ahogy idősebb leszek, egyre céltudatosabb vagyok. Jelenleg az a célom, hogy az ifi Eb-n minél jobban szerepeljek, ez most nagyon inspirál. És egyszer elkövetkezik az is, hogy olimpiára megyek, és esetleg aranyat nyerek, vagy dobogóra állhatok.

A szorgalom, a kitartás vagy a tehetség a fontosabb? Ennyi idősen hogy látod?

A jó eredmény elérésében a tehetség sokat számít, nem csak a sok edzés. Mindemellett persze nagyon fontos a kitartás meg a szorgalom is. Főleg, amikor reggel 5-6 körül fel kell kelni és lejönni az uszodába edzeni. Hiába van már eleged és vagy fáradt már akkor is, amikor még be sem ugrottál a vízbe. És persze vannak olyan edzések, amikor nagyon nem megy az úszás, nagyon nem akarja csinálni az ember. De bennem még ekkor is az van, hogy megcsinálom, ahogy bírom, még ha nem is üti meg a szintemet. Mert akkor büszkén jöhetek ki az edzésről, mert tudom, hogy mindent kihoztam magamból. Az sokkal rosszabb, amikor az edzés végén azt érzem, hogy ebben lett volna még több is.

Négy és fél évesen tanultál meg úszni, versenyezni 5 évesen kezdtél. Gondolom, hogy a szüleid vittek le az uszodába. De mit ad az úszás, hogy bent maradtál a medencében?

Semmi előjele nem volt, hogy úszó leszek. A szüleim csak azt szerették volna, hogy megtanuljak úszni. Azt mesélik, már első alkalommal tulajdonképpen tudtam háton úszni. Pár nap múlva már mellen, gyorsban és pillén is ment. Bár hideg volt a víz, mély a medence, gyerekként is nagyon szerettem a vízben lenni. Azt mondták, ha ilyen gyorsan fejlődök, ennyire szeretek úszni, és edzésre is lelkesen járok, ott a helyem, érdemes folytatni. Pár év elteltével látszott is, hogy jól megy az úszás. Még most is látom az értelmét a folytatásnak, annak ellenére, hogy volt egy kis megingásom tavaly a korábbi évek eredményeihez képest. De nem baj, ennek ellenére sem fogom feladni. Lehet, hogy idén nem lesznek nagy eredményeim, akkor majd jövőre jobb leszek.

Mi segített, hogy túltedd magad a megingáson, hogy túllendülj a nehézségeken?

Ezen a problémán főként a szüleim segítenek, meg persze az edzőm is. A szüleim minden döntésemben támogatnak. Akkor is mellettem álltak, amikor azt mondtam, hogy Győrben szeretnék úszni. Később, amikor haza akartam jönni, azt is elfogadták, látták, hogy ez lesz nekem a legjobb. A döntésemnek sok oka volt, de az egyik legfontosabb, hogy majdnem egy évig egyedül éltem, ami nem volt egyszerű. Most itthon, a szüleimnél sokkal könnyebb.

 

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.