Szentes Anna: Örökségünk: az anyanyelv

A meséket ezen a nyelven hallottuk először, és felnőttként is rajta keresztül fejezzük ki magunkat a legjobban. Az anyanyelv egyben az identitásunk. Antalné Szabó Ágnes egyetemi docenssel, az ELTE BTK Szakmódszertani Központjának vezetőjével, a Mai Magyar Nyelvi Tanszék oktatójával ezekről beszélgettünk.

Február 21-e az anyanyelv nemzetközi napja. Mi a jelentősége e kiemelt ünnepnek?

Mint minden jeles napnak, az anyanyelv nemzetközi napjának is van egy kiemelt célja, mégpedig az, hogy ráirányítsa a figyelmünket arra, amit teljesen természetesnek tartunk. Magától értetődő, hogy az anyanyelvünkön beszélünk, írunk, olvasunk. Ez az ünnep sok mindenre lehetőséget ad. Például arra, hogy felhívjuk a figyelmet az anyanyelv szerepére, a benne zajló változásokra, és arra is, hogy miként lehet fejleszteni az iskolában.

Globális világunkban megmaradnak az anyanyelvek?

Valóban munkánk, utazásaink során különböző nyelveket használhatunk, méghozzá egyre gyakrabban. Mindezzel együtt hiszem, hogy mindig lesz anyanyelv, amelyet az édesanyánktól tanulunk meg, és a családunkban használunk. A nemzeteknek is fontos a kötődést, az identitást jelentő anyanyelv megőrzése.

A nyelv élő dolog, folyamatosan alakul. Mennyire kell óvni, vagy hagyni, hogy a használat során módosuljon?

A kérdésben a nyelvészek között is többféle megközelítés létezik. Anyanyelvünk folyamatosan változik. Már az iskolában sem rögzített állapotot tanítunk, hanem figyelembe vesszük, hogy a gyerekeknek is van saját, lakóhelyükre jellemző nyelvhasználatuk. A diákokban azt a pozitív szemléletet érdemes kialakítani, hogy mind a saját, mind a társai nyelvváltozatát ismerje meg és tisztelje. Ezzel együtt a gyerekeknek a kódváltást is meg kell tanítani. Hogy érezzék, másképp kell beszélniük a barátaikkal, másképp a családtagjaikkal, és megint másképp a tanáraikkal. Régen is volt ifjúsági nyelv és szleng, néhány korábbi kifejezés belőlük ma már a köznyelv része, ez is mutatja, hogy a nyelv folyamatosan alakul. Az a fontos, hogy a gyerekek megtanuljanak mérlegelni. Gondolkodni azon, hogy bizonyos helyzetekben hogyan érdemes megszólalni. Ehhez az szükséges, hogy megismertessük őket a különböző nyelvváltozatokkal, és elsajátítsák ezek helyes használatát. A nyelvhasználat komplex dolog. Része, hogy milyen nyelvi jeleket használunk, ahogyan az is, hogyan mozgunk közben, milyen gesztusaink vannak, hogyan nézünk rá a másikra. Amikor a nyelvről tanítunk, erről sem szabad elfelejtkeznünk. Például a meghívó tanításakor a felépítése mellett arról is beszélni kell, hogy milyen borítékban, miként kell átadni. Mindezt együtt, egyszerre érdemes tanítani. Az anyanyelvi óra azért is különleges, mert ott gyakran olyan témák merülnek fel, amelyeket a diákok már tudnak, ismernek. Ezeken a tanórákon részben a meglévő ismereteiket kell fejleszteni, árnyaltabbá tenni.

A nyelvtanóráknak azonban gyakran mostoha sorsuk van. Magyaróra alatt néha kizárólag az irodalmat értik. Miként lehet megszerettetni a nyelvtanórát és ezen keresztül rámutatni az anyanyelv szépségeire?

Első lépésként az a legfontosabb, hogy megtartsák az anyanyelvi órákat, ebben tapasztalható egyfajta pozitív változás. Ennek részben az is az oka, hogy az érettségi során a diákoknak a magyar nyelvi ismereteikről is számot kell adniuk. Bár félek attól, hogy a 2017-től bevezetendő új érettségi vizsga miatt a jövőben ismét csökkeni fog a magyar nyelvi órák súlya. Sajnálatos módon a szóbeli vizsgán nem egyenlően értékeljük majd a magyar nyelvi és az irodalmi feleletet. De ezen túlmenően azt szoktam mondani a hallgatóknak, csak rajtunk múlik, hogy a tanórát élvezi-e a gyermek vagy sem. Nincs olyan magyar nyelvi tananyag, amelyet ne lehetne érdekesen, élményszerűen, kreatívan tanítani.

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.