Jánosi Dalma: Az újrakezdés lehetősége

Az isteni irgalmassággal való találkozás nem valamifajta érzelmi töltetet jelent, hanem a teljes újrakezdés lehetőségét. Az az újjáteremtő erő, amely lehetőséget ad, hogy újrakezdjük az életünk. Istengyermeki létünk felfedezése, a testi ember lelki emberré való újjászületése. Interjú Fabio Rosini atyával, a római egyházmegye hivatásgondozás szolgálatának vezetőjével.

Mit jelent az irgalmasság?

A Szentírás szavai mentén érdemes haladnunk vizsgálódásunkban. Ha az irgalom kifejezés mélyére akarunk hatolni, akkor érdemes megvizsgálnunk a szó etimológiáját. A misericordia olasz szó, és így a latin változata is a másik ember iránti szimpátiát, közelséget, érzelmi viszonyt fejezi ki. Mi gyakran az irgalmasság alatt valami érzelmes, gyengéd dolgot értünk, de nem erről van szó. A héber kifejezés egészen más jelentést hordoz. Az Ószövetség könyvei olyan jelzőkkel kísérik Isten nevét, mint a türelmes, hosszantűrő, kegyelemmel teljes. Ezek a szavak határozzák meg a nevét. Két kifejezés van a héber nyelvben, amelyek az irgalmasságot leírják: hessed, amely a szeretet vagy irgalom jelentését hordozza, illetve  a raham szó, amely a gyengédség vagy irgalom jelentést hordozza. Ezek a jelentések azonban nem arra vonatkoznak, aki irgalmasságot gyakorol, hanem arra a személyre, aki szeretve van. Ez merőben eltér a mi gondolkodásunktól. Mi azt hisszük, hogy az irgalmasság egy érzelem. Az irgalmasság, mint maga a szeretet is, egy tény, egy konkrét cselekedet. Ha az érzelem szintjén marad, akkor nincs hatással a másik életére, csak akkor, amikor konkrét cselekedetté válik.

Hogyan tapasztalhatjuk meg az Isten irgalmasságát?

A 136. zsoltár a világ teremtését énekli és ismétli: „Mert irgalma örökké megmarad”. Isten az ő végtelen irgalmasságából teremtette a világot. Furcsa gondolat lehet, hiszen mi azt gondoljuk, hogy az Ő irgalmából megbocsájtja vétkeinket. Isten minden cselekedetében ott rejlik az irgalmasság. Az irgalmasság nem más, mint a másikról való gondoskodás. Maga az isteni gondviselés. Az Ószövetség héber szövegében található raham szó, amely az irgalmasságra vonatkozik, azt a legbelsőbb szervet fejezi ki, ahol az élet megszületik: az anyaméhet. Az anyaméh egyetlen funkciója az élet megteremtése. Az isteni irgalmassággal való találkozás nem valamifajta érzelmi töltetet jelent, hanem a teljes újrakezdés lehetőségét. Az az újjáteremtő erő, amely lehetőséget ad, hogy újrakezdjük az életünk.

A megbocsátás és az irgalom hogyan kapcsolódik, illetve hogyan válik el egymástól?

Valóban sokszor a megbocsátással mint szinonímával helyettesítjük az irgalmasságot. Az irgalmasság azonban nem azonos a megbocsátással, hanem sokkal több annál. A vétkek eltörlésével megadja annak a lehetőségét, hogy újjászülethessünk a magasból. Az új életre, az istengyermeki létre való újjászületés.

Melyik szentség kapcsolódik az irgalmassághoz?

Gyakran gondoljuk azt, hogy a bűnbocsánat szentsége áll a legközelebb az irgalmassághoz. Az irgalmasság azonban a keresztség szentségéhez kötődik, amely égi születésünk napja. A bűnbocsánat csupán visszaállítja az ártatlanság állapotát, amelyet a keresztségünkkor kaptunk. Az első századok egyházában élő keresztények hosszú és bonyolult folyamaton keresztül juthattak a keresztség szentségéhez. Ma sajnos a keresztség szentségét gyakran elbagatellizáljuk, és emiatt az istengyermeki létünk felfedezése is nehézségekbe ütközik.

A cikk teljes terjedelmében A Szív nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.