Marton Árpád: Egy magyar Amerikában

Harminc éve, 1985. március 12-én halt meg Philadelphiában Ormándy Jenő (Eugene Ormandy) magyar születésű amerikai karmester. A 20. század klasszikusait bemutató 12 CD-nyi anyag a művész gazdag zenei felvételei közül válogat.  

hHungarikumok. Mára ugyan a nemzetközi koncertéletből is kihalt a nagy karmesterek alfaja, ám az előző század magyar dirigensei méltán érdemelnék ki a halasi csipkének és a karcagi birkapörköltnek kijáró minősítést. Solti, Széll, Kertész, Reiner, Fricsay, Doráti, Végh, Ormándy – efféle aranycsapattal a zeneéletükre büszke olaszok és németek együtt sem büszkélkedhetnek. A tudomány, jelen állása szerint adós a magyarázattal. Hallottam olyan, megfontolandó álláspontot, amely szerint a magyar nyelv egyedülálló logikája produkálhatja átlagon felüli zenei teljesítményünket. Ha a zenei előadás az értelmezés és az érzékenység kettős művészete, nem járhat messze az igazságtól, aki ilyet állít. Mások a Zeneakadémia aranykorát fémjelző Dohnányi–Weiner–Bartók–Kodály négyesfogat pedagógiájának igazolását látják a világot benépesítő magyar muzsikusok sikerében.

Nem tisztünk dönteni a szóba jöhető magyarázatok közt, annál is kevésbé, minthogy a két körülmény nem zárja ki, jóval inkább feltételezi egymást. A lejátszónkban forgó két doboznyi CD, amely Ormándy Jenő pazar diszkográfiáját kivonatolja, ugyancsak megerősíti mindkét magyarázatot. Ormándy – fél generációval előbbről való Hubay-tanítványként, aki szinte véletlenül cserélte le hegedűjét a karmesteri pálcára – még eme élcsapat körében is szinte páratlan érzékkel egyensúlyoz intellektus és szenzibilitás erényei között – fölvételei talán ennek köszönhetik bámulatos színgazdagságukat. Az olcsóbbik kiadás az alaprepertoárból válogat olyan sztárpartnerekkel, mint Rubinstein, Arrau, Casadesus, Pjatigorszkij, Heifetz vagy épp Rahmanyinov. Legendás versenymű-előadásokat hallunk itt kongeniális partnerek szervírozásában. Schönberg nosztalgikus Megdicsőült éjét aligha hallani káprázóbb északi fényekben fürdőzőn. A valódi reveláció azonban a 12 lemezes gyűjtemény, amely a címe kiváltotta óvatosságunkra alaposan rácáfolón Elgar és Rodrigo kompozícióival alapozza meg a 20. század fáradságosabban befogadható klasszikusainak felvonultatását. Debussy akusztikus akvarellje, A tenger, Ravel egzotikusra fűszerezett Spanyol rapszódiája, Muszorgszkij színpompás processziója, az Egy kiállítás képei remek demonstráció a zenekari paletta nagy koloristájától. De Falla Spanyol kertjeiben kamarazenei finomsággal lehelt sejtelmek lappanganak az éjben. Ravel árkádiai szomorújátéka, a Daphnis és Chloé delejező finomsággal szól, Prokofjev 2. hegedűversenye szívszorító Isaac Stern szólójával, Sztravinszkij Tavaszáldozata, rajzos Petruskája, a Bartók Concerto kötelező etalonok. Holst 1975-ben lemezre játszott, giccsbe-filmbe hajló Bolygók szvitjével pedig dirigens, zenekar és hangmérnök kesztyűt dob a dolby-surround hivalkodásnak. Egy magyar Amerikában – két doboznyi eleven történelem.

Ormandy, Eugene 10 CD, Membran, é. n.; Ormandy, Eugene conducts 20th Century Classics. 12 CD, Sony, 2012.