Uzsalyné Pécsi Rita: A nevelés az (örök)Élet szolgálata

„Az életet szolgáló nevelés azt jelenti, hogy növendékünket eljuttatjuk ahhoz az Istentapasztalathoz, amelyen keresztül a gyermek fölfogja, hogy Isten keresi őt, a szívében és életének eseményein keresztül beszél hozzá, már születése előtt ismerte őt, nevén szólította, amire ő válaszolhat.”

mMi vagy ki egy keresztény család irányítója? Van, ahol az Úristen, de van, ahol a gyermek, a férj vagy a feleség; előfordul, hogy a munka, de még az is, hogy a jámborsági szokások, vagy néha az egészséges életmód, netalán a pénz, avagy a pénzszűke, máshol talán a háttérből még mindig a szülők, a környezet elvárásai, és még sorolhatnánk.

„A házastársamon keresztül Istennel találkozom” – ő tehát az első! „Aki egy gyermeket befogad, engem fogad be” – nálunk a gyerekek az elsők! „Add meg a császárnak, ami a császáré!” – sokszor bizony a munka az első. „Segíts magadon, az Isten is megsegít!” – a mindennapi teendőim között találhatom meg Őt. „Keressétek először az Isten országát, és mindez megadatik nektek!” – nem vitás, első helyen az imának kell állnia. „Vannak pillanatok, amelyekben – akármilyen a testtartásunk – a lélek térdre borul” (V. Hugo) – bármit teszel is, végül is minden lehet imádság. Folytathatnánk a sort, és valóban nehéz lenne eldönteni, hol is az igazság. Azt hiszem, a nevelésben is ez az egyik legégetőbb kérdésünk: hogyan vezessük hitre gyermekeinket? Hogyan érhetjük el, hogy felnövekedve egyre inkább ők is Istennel kötött szövetségben élhessenek?