Paksa Balázs: Ikercsillag

Különös együttállásban jelent meg idén két válogatásalbum. A Syrius és a
Mini együttes csillaga egyaránt csaknem fél évszázada, a hetvenes évek elején ragyogott a legfényesebben, s tragikus fordulatokban bővelkedő pályafutásuk hű lenyomata a frissen megjelent két kiadvány, mely jórészt eddig alig hallott felvételeket tesz közkinccsé.

aA virágkorában a hazai progresszívrock-törekvések zászlóshajójának számító Syrius együttes szédületes karrierívét bemutató Fáradt a Nap az 1962-ben alakult zenekar kislemezeiből válogat, s elsőként a „luxemburgi stílus” korszakának két emblematikus dalával indít. A Tranzisztori és az Így mulat egy beates magyar úr táncdalfesztivált is megjárt szerzeményei a slágeriparnak való teljes behódolás jegyében készültek, bár a hangszeres tudás és a számtalan fellépésen összecsiszolódott rutin már hallható a tagok játékán. A négyszámos angolszász feldolgozás-csokor szintén inkább kortörténeti érdekesség, annál izgalmasabb azonban a Fekete patkány (amely a kádári hatalom által preferált polbeat-fesztiválra készült) és a címadó Fáradt a Nap, mely szokatlanul ambiciózus kidolgozottságával már jelzi a jövendő csúcsformáció zenei potenciálját. A gyűjtemény igazi éke a „nagy Syrius” Ausztráliában felvett stúdióalbumáról kimásolt két promóciós dalverzió mellett az itthoni útkeresést dokumentáló, csaknem 11 perces Magas fák között. A bartóki hagyományok rockkal és dzsesszel való ötvözésének igénye itt bukkan fel utoljára a kiadványon, hiába a hátralévő hét dal egyébként igényes fúvószenéje. A Syrius 1978-ban szomorú véget ért, zenészei vagy disszidáltak, vagy csendben behódoltak a kordivatnak.

Nem járt sokkal jobban a Török Ádám vezette Mini együttes sem, melynek leginvenciózusabb korszakát a korabeli kultúrpolitika nem engedte nagylemezen megörökíteni. Az örökmozgó zenekarvezető-fuvolista mindig szeretettel emlegeti, hogy csapatát a kortárs közvélemény kimondvakimondatlanul a Syrius kisöccsének tekintette. S valóban, szellősebb, improvizatívabb kompozíciói ellenére a Mini legjobb pillanataiban felért a példaképhez: a Papp Gyula billentyűssel közösen szerzett Délelőtt, a Gőzhajó, a Sirályok vagy a Ködben zenei megoldásaiban visszaköszön Orszáczkyék hatása. Mégsem szolgai másolat ez, inkább találó újragondolás, melyet bizonyít a nagyívű Éjféli nap, valamint az Emlékút a balladafolyón című kiadvány legszebb felvétele, az Éjféli találkozás Béla bácsival. E lírai Bartók-feldolgozás egyúttal demonstratívan hozzá is köti mindkét zenekar életművét a magyar nép- és komolyzenei örökséghez, cáfolva az oktondi vélekedést, miszerint a rock kizárólag gyökértelen és kozmopolita lehet. A zenekar tündöklését híven bemutató korong ezen kívül két friss felvétellel szolgál: a Visszatérés a városba nem más, mint a csapat legnagyobb slágerének újrajátszása, a címadó dal pedig zenei főhajtás az időközben elhunyt muzsikusbarátok – köztük Syrius-tagok – emléke előtt.

Dacára annak, hogy pályájuk zenitjén mindketten vakító fényességgel izzottak, a Syrius és a Mini eltérő utat jártak be. Előbbi hatalmas kört írt le az olcsó slágerzenétől a fúziós rockmuzsikáig majd vissza, utóbbi pedig búvópatakként, hosszú hallgatások után felszínre bukkanva hoz elő időtálló kincseket. Párosuk ikercsillagként még kihunytában is megvilágosító erővel ragyog a magyar rocktörténet egén.

SYRIUS: Fáradt a Nap. GrundRecords, 75 perc, 2014. MINI: Emlékút a balladafolyón. GrundRecords, 70 perc, 2015.