Nikl János: Vakteszt látóknak
– Felolvasna nekünk egy levelet, mielőtt elkezdjük? Meg néhány számlát is ki kéne bogarászni!
–Túl sötét van az olvasáshoz – mondom, majd az ablakhoz lépek és kitárom a spalettát.
aA levélben tisztújító közgyűlésre hív a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete. Rosszul szerkesztett plakátnak tűnik a hatalmas betűkből formált dokumentum. Aztán előkerülnek a sárga csekkek. Azért kell segítenem, mert nincs tapintható különbség a novemberi és a decemberi között.
A papírmunkát letudva elsötétítek, és később is én leszek a fényfelelős. Föl-le kapcsolgatom a villanyt szobáról szobára járva. Hármunk közül én vagyok a látó, s e „fogyatékosságomból” adódóan csak nekem kell fény, hogy ne essek hasra.
László zöld hályoggal született, Béla pedig gyermekkora óta gyengénlátó. A két jó baráttal már találkozhattak A Szív olvasói. Történetüket a 2014. októberi számban mesélték el. Most mindennapi dolgokról esik szó. Olyan rutin műveletekről, amiket nap mint nap végrehajtunk. Nekünk nem okoznak kellemetlenséget, míg a vakoknak végtelen megpróbáltatások ezek. Egy memóriajáték, amely soha sem ér véget.
Nézzünk először egy könnyű példát! Bárki, bárhol kipróbálhatja. Kérem, vegye elő a pénztárcáját, majd hunyja le a szemét! Öntse az összes aprót az asztalra, vagy az egyik tenyerébe, és pusztán tapintással számolja meg a fémpénzeket! Szemünket kinyitva ellenőrizhetjük az eredményt.
A második kísérlet kicsit nehezebb. Kérem, csukja be a szemét, majd a ruhásszekrényhez sétálva vegye ki a kék inget! Vakon, az adott színűt. Vagy menjen a konyhába, és töltsön félig egy poharat tejjel!
A harmadik próbatétel csak profiknak szól. Mindenki a saját felelősségére vehet részt benne. Kösse be a szemét! Győződjön meg róla, hogy nem lát semmit, sem homályos formákat, sem árnyakat. Ha ezzel megvan, készítsen egy tojásos lecsót!