Szabó Sándor Bertalan OP: Az ártatlanság kora

Az ártatlanság kora nem tévesztendő össze a mennyország boldogságával, mivel az ember egészen biztosan nem láthatta Istent szemtől szembe. Isten boldogító színe látása azoknak jut ki, akik a földi próbatételek után véglegesen elnyerik a mennyei hazát. 

mMilyen lehetett az élet az Édenkertben? Az ártatlanság édeni korszakát sokan próbálják ma is elképzelni. Többen a kamaszkor kezdetéig terjedő gyermekkorra gondolnak, visszaemlékezve annak szépségére és romlatlanságára. Ám a gyermekkor sem feltétlenül megfelelő időszak ahhoz, hogy igazi ártatlanságról beszéljünk, hiszen köztudott, hogy egy gyermek is követ el bűnöket. A bűn elkövetése előtti időszakot a Bibliában homály fedi, talán éppen azért, mivel a bibliai embernek is alapvető tapasztalata a bűn. Az édenkerti állapot túl rövidnek és törékenynek tűnik ahhoz, hogy arról hosszabban mernénk elmélkedni. Az emberi méltóság és hivatás tisztázását mindazonáltal elősegíti az ártatlanság korának felidézése, úgy, ahogy azt a teológusok, a bibliai szövegekre támaszkodva, az idők folyamán elgondolták.

BIBLIAI UTALÁSOK

Isten az embert saját képmására teremtette (vö. Ter 1,27), mivel a látható világ legnemesebb teremtményének szánta. Az ember létrehívása felteszi a koronát a teremtés művére. A bibliai elbeszélés megállapítja, hogy Isten szemében mindez „nagyon jó volt” (vö. Ter 1,31). Ez alapvető megállapítás ahhoz, hogy az emberről beszéljünk, aki eredetileg teljesen jó és igaz volt. Nem részletezi a Szentírás azt, hogy milyen lehetett ez a paradicsomi állapot. Az Édenkertet nem földrajzi helyként kell értelmezni, mivel Isten és az ember boldog együttlétének és egyetértésének a szimbólumáról van szó.

A kert képe azt sugallja, hogy Isten jósága és oltalma körülveszi az embert, aki boldog. Az édenkerti állapot nem tétlenségre és egyhangúságra ítéli az embert, hiszen Istentől rá bízott feladata megművelni és őrizni a kertet (vö. Ter, 2,15). A munka és a tevékenység tehát már ekkor jellemzi az ember életét: a bukás következménye az, hogy munkáját attól kezdve csak gonddal és fáradsággal tudja végezni. Az ártatlanság korában még könnyen el tudja magát tartani az ember a kert veteményeiből, és mindig számíthat arra, hogy munkájának lesz gyümölcse.

Az Édenkertben élő embernek nem kell tartania a haláltól sem, csak abban az esetben, ha eszik a jó és a rossz tudásának a fájáról (vö. Ter 2,17): az utalás pontos értelmezése a későbbiek folyamán komoly vita tárgya lesz. Az állatoknak és a madaraknak is Ádám adhat nevet: ez világosan jelzi, hogy az ember ekkor teljesen uralma alatt tartja a látható világot.

A férfi és a nő között teljes az egység és a harmónia (vö. Ter 2,24–25): el sem lehet képzelni az Édenkertben a válást, a veszekedést, sem a hűtlenséget. A Biblia további világos tanítása (vö. Ter 3,16) az, hogy az asszony ebben az időszakban fájdalom nélkül szüli a gyermekét: az élet továbbadása sokkal egyszerűbb és könnyebb, mint a bukás után.

Mindezek alapján meg kell állapítani, hogy a Biblia szerint a teremtés után létezett egy olyan időszak, amikor még nem volt bűn az emberi világban. Nem lehet tudni, meddig tartott egész pontosan ez az ideális állapot, de a bibliai elbeszélés azt sugallja, hogy ez az időszak nem lehetett nagyon hosszú: röviddel a teremtés után, a jónak és romlatlannak teremtett ember saját hibájából elbukott.