Nemeshegyi Péter SJ: Zene a Bibliában

Az örömöt, lelkesedést és hálát érző ember spontán módon énekelni kezd. Minthogy az egész Biblia Isten csodálatos üdvözítő tetteiről beszél, természetes, hogy azok, akik ezeket az isteni tetteket megtapasztalták, túláradó örömmel és hálával énekelni kezdtek. Ilyenkor az is természetes volt, hogy az emberi hang mellett megszólaltatták hangszereiket is, hogy ezekkel növeljék közös örömüket.

Zene a jeruzsálemi templomban

A jeruzsálemi templomban elhangzott énekek melódiája, sajnos, nem maradt fenn. Tudjuk azonban, hogy működött a templomban egy énekkar, melynek énekét tizenkét hangszerrel kísérték. A hangszerek között szerepelt a lant, a hárfa, a kos szarvából készült kürt, a harsona, három különböző fajtájú fuvola és a cintányér. A templomi ünnepeken nemcsak ez az énekkar és zenekar szerepelt, hanem bevonták az énekbe az egész ünneplő sokaságot is. Gyakran szólítanak fel a zsoltárok minden jelenlevőt, hogy énekkel dicsérjék az Urat. Sirák Fia könyvének egyik szakasza ad ízelítőt az ilyen közös éneklésre való felszólításról: „Zengjetek dalt és áldjátok az Urat műveiért! Adjátok meg nevének a tiszteletet, és dicsérjétek őt ajkatok szavával, ajkatok dallamával, lantszóval, és magasztalva ekként szóljatok: »Nagyon jó az Úr minden műve…!«” (Sir 39,19–21)

A Makkabeusok könyve számol be arról, hogy amikor győztes csaták után sikerült a jeruzsálemi templom lerombolt oltárát újra felszentelni, „[…] már kora reggel nekiláttak és bemutatták a törvény szerint való áldozatot az újonnan emelt égőáldozatok oltárán. […] Újra felszentelték [az oltárt] ének, lant, koboz és cintányér mellett. Az egész nép pedig mély hódolattal arcra borult, és magasztalta Azt, aki sikerre vitte ügyüket” (1Mak 4,52–55).

Egyének hálaéneke

Nemcsak a templomban hangzottak el az Istent dicsérő énekek, hanem az Isten segítségét megtapasztaló egyes emberek is énekkel fejezték ki lelkes hálájukat. Idézzünk egy-egy részletet öt ilyen énekből: Az Egyiptomból való csodás szabadulás napján „Mózes és Izrael fiai ezt az éneket énekelték az Úrnak: »Énekeljünk az Úrnak, mert fenségeset művelt. Ő az én Istenem, hadd dicsőítsem; Atyámnak Istene, hadd magasztaljam!«” (Kiv 15,1–2) Ugyanakkor Mózes nővére, „Mirjam dobot vett a kezébe, kiment utána az összes asszony dobokkal, táncoló karokban, és ő így énekelt előttük: »Énekeljünk az Úrnak, mert fenségeset művelt«” (Kiv 15,20–21). Amikor egy kánaáni király serege felett győzelmet arattak az izraeliták, Debóra prófétaasszony énekelt egy hosszú éneket: „Halljátok, királyok, hallgassatok meg fejedelmek, amit én az Úrnak énekelek, az Úrnak, Izrael Istenének zengek” (Bír 5,3).