Marton Árpád: A lélek nem hal meg
– egyetemes létséma egy Chopin-noktürnben
Létezik-e mélyebb gyökere és igazolása mindama affektusoknak, amelyeket a zene ébreszt bennünk? Chopin c-moll noktürnje létünk végső kérdéseit zengeti meg.
mManapság zenének szokás nevezni egy sor elektronikusan generált, monoton és bömbölő zörejt. Hogy egész nemzedékek zenei tapasztalata korlátozódik az efféle lélektelen dübörgésre, ezt egyetemi kurzusaimon tapasztaltam meg. Sohasem mulasztottam el, hogy lejátsszam kedvenc Chopin noktürnömet, az opus 48. no. 1-es, c-moll darabot. Hogy mi volt a célom a szalonok kedvence lengyel komponista finom éji zenéjével egy kulturális és médiaetika szemináriumon? Mint a kísérlet is igazolta: a közös zenehallgatás minden elméletnél meggyőzőbben bizonyított a kultúra életünk dolgait elrendező, létünk minden aspektusát felölelő küldetése mellett. Az első lejátszást rendszerint döbbent csend követte. A másodikat, amely immár szakaszonként, magyarázatokkal elemezte a szerzeményt, még döbbentebb. Íme a legemlékezetesebb visszajelzés: „ha a zene ilyesmire képes, komolyzenét fogok hallgatni”. Íme a c-moll noktürn olvasata, ahogyan létünk végső kérdéseit zengeti meg.
A sejtéstől a megértésig
Kapcsolatban áll-e a zene létezésünk mélyrétegeivel, s – amennyiben így volna – alkalmas-e vajon az egyetemeshez kapcsolni egyszeri szellemünket? A régebbi esztétika ide vonatkozó terminológiája – sajnos – túlontúl kétértelművé kopott a teoretikus viták közepette. Pedig a zenében megragadható feltétlen elementáris élménye éppúgy kiviláglik Daniel Schubart 1791-es megállapításából: „nem holmi hangzavar, hanem zenei egész, amelynek részei mint a szellem lávakitörései kapcsolódnak újra egésszé”, mint Eduard Hanslick „befejezett forma” téziséből, mely „szoros összefüggésben volt a zenének a világegyetem metaforájaként való értelmezésével”. A klasszikus műalkotás tehát önmagán túlmutató, transzcendens érvénnyel rendelkező szimbolikus egész. Lássuk, szimbólumnak, egyetemes létséma hordozójának tekinthető-e a szó fentebb körülírt értelmében az op. 48. no. 1-es c-moll noktürn?