Dyekiss Virág:
„Osztán az ember fizetett, s bizony az asszonyhoz járt a rossz”

Az ortodoxia gonosz-tana eltér a katolikus tanítástól. Hitük szerint a Gonosz az emberek által képes tevékenykedni a világban, s erről az elkövető szinte nem is tehet. A bűnöst elérő büntetés Isten küzdelme a Sátán ellen, aki abban az emberben valamennyire testet öltött.

s „Súlyosan megbetegedett többgyermekes fiatalasszony lányom, már fel sem tud kelni az ágyból.” „Eltűnt az egész télen át nagy munkával készített gyapjúanyag az udvarról. Ki lophatta el? Senki nem vállalja.” „Mást vesz feleségül a legény, aki több évig hitegetett, hogy csak engem szeret.” „Megölték a testvéremet, s az egyetlen ember, aki ott volt és mindent látott, nem hajlandó tanúskodni. Fáj, haragszom és értetlenül állok.” Hol az igazság?

Az életben előforduló tragédiák, váratlan krízisek feldolgozása és elfogadása nagyon fájdalmas folyamat. Minden embernek és minden közösségnek ki kell dolgoznia azt a módszert, amellyel a saját maga számára túlélhetővé tudja tenni azt az eseményt, amire rápillantani is fáj. Természetesen feltolul ilyenkor a harag, az ember felelőst keres, hiszen a történteket még fájdalmasabbá teszi, hogy nincs kin bosszút állni, vagy nem lehet tudni, hogy ki az. A hagyományos népi közösségben az efféle megmagyarázhatatlan, és az elszenvedő számára egyértelműen rossznak tűnő eseményeket gyakran rontással, csináltatással magyarázzák. Ez azt jelenti, hogy a közösség egy tagja különböző mágikus eszközökkel eléri, hogy valaki meghaljon, megnyomorodjon, tehenének teje elfogyjon stb.

Ez ugyanakkora bűnnek számít, mint a tényleges gyilkosság vagy lopás, hiszen következményeiben pontosan ugyanaz. Ha van ilyen titokzatos gonosz elkövető, akkor annak is meg kell, hogy legyen a módja, hogy kiderüljön mégis, hogy ki volt az. Különböző javasasszonyok, tudós emberek, mondó vagy látó személyek foglalkoztak azzal, hogy az ilyen bűneseteket kiderítsék. Igen ám, de a felbolydult léleknek kevés az, hogy tudja, hogy kit okolhat. Szeretné látni, hogy helyreáll a világrend: megbűnhődik a gonosz.

A román, ortodox papok és szerzetesek tevékenysége mind a mai napig ezekre a kínzó kérdésekre ad enyhülést Erdély számos területén. Keszeg Vilmos 1996- ban közölt egy összefoglaló tanulmányt a román pap hiedelemköréről a Mezőségben, majd ettől kezdve egyre nagyobb figyelem fordult a pópák szerepére a magyarok belső konfliktuskezelésében. Czégényi Dóra 2014-ben több mint 500 oldalas kötetet adott ki rengeteg szövegközléssel, az egész témakört mélyen tárgyaló tanulmánnyal. Az ortodoxia gonosz-tana eltér a katolikus tanítástól. Hitük szerint a Gonosz az emberek által képes tevékenykedni a világban, s erről az elkövető szinte nem is tehet. A bűnöst elérő büntetés Isten küzdelme a Sátán ellen, aki abban az emberben valamennyire testet öltött. A bűnös emberrel szemben még sajnálatot is éreznek, hogy meg kellett élnie, hogy a gonosz őt használta fel aljas cselekedeteire. Ennek megfelelően bátran imádkoznak a bűnös méltó büntetéséért, mert ez Isten országát építi.

A pap a nép szemében az Istenhez legközelebb álló személy, akinek szoros kapcsolata van Istennel, akinek az imája hathatósabb, s akinek természetfeletti hatalma van. Hatalma van a bűnök megbocsátására, a szentmise csodájának alkalomról alkalomra való bemutatására. Emellett tanult is, hosszan képzik a szemináriumban, tud olvasni, tud idegen nyelveket, amellyel szólhat Istenhez. Szemmel láthatóan fölötte áll tehát az egyszerű embernek, és különlegessége istenközelségében rejlik.

Amikor ezekben az erdélyi, falusi közösségekben valakinek összeomlik az élete és válaszokat keres, a közösség által elfogadott lehetőség, hogy román paphoz forduljon ügyével. Az elbeszélések szerint a pópa végighallgatja a kérelmezőt, aki elmondja, hogy milyen ügyben érkezett. Mindig vannak olyan pópák, akik csak ránéznek az illetőre, és tudják, hogy mi nyomja a lelkét. Családi konfliktussal, betegségek esetén, szerelmi bánatban éppúgy fordulhatnak hozzájuk, mint valamilyen gazdasági probléma esetén. Keszeg Vilmos kimutatja, hogy a paphoz fordulás okai leképezik a mezőségi ember életeszményét. E bajok megoldása, a károkozó megbüntetése nem csak egyéni, hanem közösségi érdek is, a bosszú végső soron jogosnak tűnik. A román papokat, szerzeteseket fel lehet keresni otthonaikban, kolostoraikban, máskor pedig vándorló, kolduló barátok érkeznek a falukba, hogy az emberek ügyes-bajos dolgain jó pénzért segítsenek. Van, akinek az imáját hathatósabbnak tekintik, ezt indokolhatja a pópa kinézete (szakáll, idősebb életkor) vagy életmódja, szent életvitele. Jellemzően vagy erélyes szigorral, vagy pedig elfogadó szeretettel fordulnak az ember felé, aki elpanaszolja bánatát. A pópa 3-7-9 hétig tartó böjtöt rendel és vállalja, hogy ő maga is imádkozik vagy böjtöl azért, hogy a gonosz tett elkövetője a kliens kérésének megfelelően meghaljon vagy megbolonduljon, megnyomorodjon. Megfelelő pénzbeli juttatásért 7-9 misét is bemutat erre a célra. Különösen hatásosnak tekintik a misét, ha azt a pap éjfélkor vagy éjjel mutatja be. Ez a gyakorlat az isteni bírálatot hívja le a bűnösre, istenítéletnek tekinthető. A pap figyelmeztet arra is, hogy ha ártatlanra hívják a büntetést, akkor az visszaüt, és a kérelmező maga fog megbűnhődni, mert „az igazságos átok helyet keres”. Vannak is erről szóló történetek, hogy az anyóka elfelejtette, hogy a párnájába tette a pénzét, a tolvajt halálra akarta imádkoztatni, s ő maga halt meg – párnahuzatában megtalálták a pénzt. Sok változatban ismert Székelyföldön az a történet, amikor egy asszonynak eltűnt a szépen megmosott, előkészített gyapja vagy gyapjúból készült anyaga. Mivel senki nem vállalta a lopást, és nagy értékről volt szó, az asszony kalugerhez (román szerzeteshez) fordult. A barát figyelmeztette, hogy óvatosan járjon el, mert a családban van a bűnös. A nő azt hitte, hogy a menye az, és fenntartotta kérését. Mire hazaért, lánya eszét vesztve üldögélt a szobában, s hamar meg is halt, ugyanis valójában ő lopta el az anyagot.

A közösségben erősen él a hit, hogy a kalugerek, román papok imája, az általuk tartott mise nagyon hatékony, ezért gyakran előfordul, hogy az elkövető, akiben egyre nő a feszültség, a böjtidő letelte előtt felkeresi a károsultat, megegyezést kér, és azt, hogy ne folytassa a böjtöt. A román papok nemcsak az isteni büntetés lehívójaként tevékenykednek, hanem jövendölhetnek, tudakozódhatnak távol levő emberekről, érthetetlen bajokról. Számos ember számol be arról, hogy a pópa könyvet nyit, s a könyvből kiolvassa az emberek sorsát. Nagyhírű papoknak a könyve is különleges, vastag, fekete, rezes sarkú, amolyan misekönyvféle, amely már magában is isteni erőt sugall. Rontás, csináltatás miatt fellépett betegségek kezelésére a pap szentelményeket is alkalmaz az ima mellett. Az effajta tudakozódást és a gyógyítási módszereket a hiedelem szerint a szemináriumban sajátítják el a román papok.

Végső soron a pópák különböző eszközeikkel az emberben, illetve az emberek között tevékenykedő gonosz ellen küzdenek, ördögöt űznek. Ezt fogalmazza meg egy székely édesanya, aki igen érzékletesen írja le rendszeresen rohamokat kapó, nagyon sokat síró kisbabája, kéthónapos kisfia kezelését: „Na, s akkor anyósom a Bükkbe vót férjnél. S aszmondja: – Kati – ünnep előtt vót, jöttek a nagyhetek –, s hozd el a román papokhoz, csináljanak valamit, na. Én felőtöztettem a gyermeket, s magamat es, ott háltunk, s nagyhéten mindennap bévittük reggel, mikor miséztek. Bévittük, s ugye ott nem úgy van, mit a katolikus templomba, hogy székek s mik vannak, hanem a pap szépen elvette a haranglábaknál a gyermeket, én fiatalasszony vótam, hát úgy fétettem, nem adtam vóna semmiétt. S elvette s elvitte, s úgy ahogy mibe, pólyába vót a gyermek, letette a templom közepibe, s ahányan vótak a misén, ő olvasott rea a könyvből, s ahányan vótak a misén, mindenki ment körbe, s imádkoztak, de ugye én nem értettem, mit imádkoznak. A gyermek körül így körbe, s aztán mindegyik a gyereken így keresztüllépett, keresztülment, s akkor elmenet vissza, visszaléptek. Egy hétig minden nap ott voltunk. Akkor még adtam a papnak is pénzt, hogy ne, még csak misézzen úgy látatlanba. S mikor jöttem el aszmondta, de soha nem felejtem el, keresztet vetett a gyermek fejire, s úgy mondta, félig magyarosan: – Kicsinyhitű pogány vótál, s megtértél. Hazahoztam, jó órában legyen mondva [lekopogja], soha, de soha többet ettől a naptól sohase vót beteg. A román papok ennyit csinátak, hogy megtérítették a gyermekemet.”

IRODALOM:
• CZÉGÉNYI DÓRA vál., sajtó alá rend.: A mágikus erejű pap. Kolozsvár, 2014, Erdélyi Múzeum Egyesület.
• KESZEG VILMOS: A román pap és hiedelemköre a mezőségi folklórban. Ethnographia, 107. évf. 1996. 1–2. sz. 335–369. p.
• Idézett szövegek: DYEKISS VIRÁG – GAGYI JÓZSEF: Hiedelemszövegek Székelyföldről. Megjelenés alatt.