Előző cikk Következő cikk

Nemeshegyi Péter SJ:
A megszentelt élet intézményeinek gyökerei a Bibliában

Az Egyházi Törvénykönyv 573. kánonjában megfogalmazott „megszentelt élet intézményei” még nem léteztek a Biblia könyveinek megírásakor, léteztek azonban azok a gyökerek, amelyekből ezek az intézmények sarjadtak. Az említett kánon is rámutat arra, hogy ezeknek az intézményeknek tagjai „az evangéliumi tanácsokat követik”, a Szentlélek vezetésével Krisztust igyekeznek szorosabban követni, a mindenekfölött szeretett Istennek szentelik magukat, és így fényes „jellé” lesznek az Egyházban.

AZ EVANGÉLIUMI TANÁCSOK

Tehát először is nézzünk utána, hogy mik is ezek az „evangéliumi tanácsok”. Hagyományosan három „evangéliumi tanácsról” szoktak beszélni. Ezek a szüzesség, a szegénység és az engedelmesség. A három közül a szüzesség jelenik meg legvilágosabban „tanácsként” az evangéliumokban.

1. SZÜZESSÉG

Jézus egy alkalommal így szólt tanítványaihoz: „Vannak ugyanis eunuchok, akik anyjuk méhéből így születtek; aztán vannak eunuchok, akiket az emberek tettek ilyenné, és vannak olyan eunuchok is, akik önmagukat férfiatlanították a mennyek országáért. Aki meg tudja érteni, értse meg.” (Mt 19,12)

Megdöbbentő ez az állítás. Az „eunuch”-szó „kiheréltet” jelent. Egyes Szentírás-magyarázók azt feltételezik, hogy Jézus ellenségei tudomást szereztek arról, hogy a Jézust követő apostolok csoportja önmegtartóztató életet folytat, és ezért gúnyosan „eunuchoknak”, „kiherélteknek” csúfolták őket. Jézus ezt a gúnynak szánt mondást felhasználva adott egy igen fontos tanítást az apostoloknak: „Vannak ugyanis eunuchok, akik […] a mennyek országáért” tették magukat eunuchhá (Mt 19,12). Máté használja szinte mindig a „mennyek országa” kifejezést az „Isten országa” kifejezés helyett. Nem a mennyországról van szó, hanem arról az Isten országáról, mely Jézus megjelenésével elközelgett, sőt már köztünk is van. Ezért az „Isten országáért” mondanak le egyesek, akiket Jézus meghívott, a házaséletről, hogy teljes idejüket, erejüket és minden tevékenységüket Isten országa hirdetésének és terjesztésének szenteljék.

Jézus az „eunuchhá tették”, „férfiatlanították” szóval nem öncsonkítást akar mondani. Az egyház mindig elutasította ezt az értelmezést. A szexualitás gyakorlásáról való önkéntes lemondásról van szó, amit férfiak és nők egyaránt vállalhatnak az Isten országáért.

Ezt nem minden hívőjétől követeli meg Jézus, hanem csak azoktól, akiknek az „megadatott” (Mt 19,11), vagyis akiket az Isten a Szentlélek sugallatával erre hív.

Arról van tehát szó, hogy Jézus hívására és a Szentlélek ösztönzésére válaszolva az Isten országának evangéliuma annyira magával ragadja egyesek szívét és lelkét, hogy már nincs érkezésük arra, hogy evilági dolgokkal, például házassággal, vagyonszerzéssel és hasonlókkal foglalkozzanak, hanem már úgy élnek itt a földön, mint az angyalok a mennyben, akik nem nősülnek és férjhez sem mennek (v.ö.: Mt 22,30).

Jézusnak e tanítása megdöbbentette a farizeusokat és írástudókat. A rabbik kötelességnek tekintették a nősülést és gyermekek nemzését, hogy szaporodjék Isten választott népe. Tudunk azonban egy olyan ókori rabbiról is, aki nem volt hajlandó megházasodni. Mikor rabbitársai unszolták, hogy vegyen feleséget, ő így felelt: „A Szentírás törvénye elragadta az én egész szívemet. Nincs már időm asszonnyal foglalkozni. Népem szaporításának feladatát másokra hagyom.” Jézus apostolai hasonlóképpen éreztek. Az ő szívüket a Krisztusi evangélium ragadta el.

Szent Pál a korintusiakhoz írt első levelében tér ki erre a kérdésre. Miután bölcs tanácsokat adott a házasoknak, így folytatja: „A szüzekre nézve nincs parancsom az Úrtól, tanácsot azonban adok” (1Kor 7,25). Pál tanácsa az, hogy aki még nőtlen, ne házasodjék meg. Hozzáteszi azonban, hogy ezt nem parancsként mondja, és hogy aki megházasodik, nem vétkezik. Pál maga nőtlen volt, és azt írja, hogy „szeretném, ha mindenki olyan lenne, mint én magam,” de mindjárt hozzáteszi: „de mindenkinek saját ajándéka van Istentől: az egyiknek ilyen, a másiknak meg olyan” (1Kor 7,7).

A korintusi levél szövegéből le lehet vonni a következőket: 1) A házasélet megengedett, jó dolog. 2) Az Isten karizmatikus hívására vállalt szüzesség még jobb dolog. 3) Mindenki kövesse azt az életformát, amelyre az Isten hívja.

A cikk teljes terjedelmében A Szív /márciusi számában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.