Nemeshegyi Péter SJ: Család a Bibliában

A „család” a keresztény értékrendben igen fontos helyet foglal el. Pápai enciklikák és egyéb egyházi írások gyakran foglalkoznak a család kérdésével. Meglepő módon azonban a Bibliában nem kiemelt téma a család. Ezért aztán a X. Léon-Dufour által szerkesztett, kiváló Biblikus teológiai szótárban a „család” címszó nem is szerepel.

Családok az Ószövetségi Bibliában

Családokról és a családi életről, természetesen, sok szó esik a Bibliában is. Az ószövetségi Szentírásnak mindjárt az elején, a Teremtés könyvében olvassuk Ádám és Éva történetét, amely világosan kijelenti, hogy Isten teremtette az embert férfinak és nőnek, és ezért a férfi és a nő vonzódnak egymáshoz, úgyhogy a férfi elhagyja szüleit és feleségéhez ragaszkodik, akivel „egy testté” lesz, és szülőként gyermekeknek adnak életet (Ter 2,20–24; 4,1– 2). Az Isten teremtő akaratából jön létre tehát a család, de annak további történetében mindjárt felmerül a „rossz” problémája is, a testvérek közötti gyűlölet, sőt testvérgyilkosság formájában (Ter 4,5–8).

Az emberiség történetének további bibliai leírásában is egyaránt megjelennek a családi élet jó és rossz oldalai. Az ószövetségi Izraelben a családmodell hasonló a többi közel-keleti nép családmodelljéhez: a család formája patriarkális, és természetesnek tartják a poligámiát. Egy férjnek tehát több felesége szokott lenni. Az ebből származó viszályokat szépítés nélkül mondja el a Biblia. Például Ábrahám két ikergyermeke, Ézsau és Jákob viszálykodnak egymással; Jákob két felesége között is viszály alakul ki. Jákob fiai között újból viszály keletkezik, amelyet részletesen leír a József-történet a Bibliában.

A mózesi törvényekben szerepel a szexualitásra vonatkozó néhány előírás. Például a közeli rokonok közötti szexuális kapcsolat szigorúan tilos (Lev 18,6–18; 20,11–17; 19–21), más ember feleségével elkövetett házasságtörés szintén tilos (Lev 18,20; 20,10; Kiv 20,14; MTörv 22,22). Viszont a törvény megengedi, hogy ha valaki „valami rút dolgot” fedez fel feleségében, válólevelet adjon a kezébe, elbocsássa házából (MTörv 24,1–2). A gyermekekre vonatkozólag a törvény előírja, hogy a fiak tiszteljék szüleiket, és engedelmeskedjenek nekik (Kiv 20,12; MTörv 21,18–21).

Szerepelnek még a mózesi törvénykönyvben a nemi élettel kapcsolatos fiziológiai „tisztátalanságokra” vonatkozó részletes szabályok, amelyeknek homályos az eredete, és amelyek a „tisztátalan ételekre” vonatkozó szabályokhoz hasonlóan a krisztusi új szövetségben érvényüket vesztették. Az ókori izraeliták családi életéről nem sokat beszél a Biblia. Az azonban világosan kitűnik Dávid, Salamon és a többi zsidó király életéből, hogy a poligámia bizony problémákat okozott: Dávid különböző feleségeitől született fiai, Ámnon és Absalom, majd Salamon és Adoniás halálos kimenetelű viszályba kerültek egymással. A bölcs Salamonról pedig szomorúan jegyzi meg a Biblia, hogy hétszáz felesége és háromszáz mellékfelesége „elfordították szívét az Úrtól” (1Kir 11,4).

Izrael népénél a történelem során a poligámia lassan visszaszorult, és Jézus korában már a monogámia volt az általános szokás. Az újszövetségi Szentírás ezt az állapotot tételezi fel.