Görföl Tibor: Viták egy rendhagyó élethelyzet körül
Elváltak és újraházasodottak az egyházban
Nem gyakran fordul elő, hogy a katolikus egyház bíborosai nyilvános támadást indítanak egymás ellen, tavaly azonban mégis erre került sor, miután februárban Walter Kasper előadást tartott a bíborosok rendkívüli konzisztóriumán a családdal összefüggő kérdésekről. Egyházi méltóságok tanácskozásain elhangzó beszédek ritkán kavarnak nagy port – Walter Kasper szavai érdekes kivételt jelentenek ebből a szempontból.
Nagy viharok kevésbé nagy kérdések körül
2014 októberében jó időzítéssel, néhány nappal a rendkívüli szinódus megkezdése előtt Amerikában két olyan tanulmánykötet is megjelent (az egyik fordításban, a másik angol eredetiben), amelyben teológusok és bíborosok intéztek éles támadást a teológusként és bíborosként egyaránt komoly tekintélynek számító Walter Kasper ellen. A szokatlan támadásnak az volt az oka, hogy a szinódust előkészítő előadásában Kasper szót emelt a polgárilag elvált és polgárilag újraházasodott katolikusok szentáldozásának lehetősége mellett, amely jelenleg nem számít elfogadottnak a katolikus egyházban. Az amerikai válaszok előtt és után szintén nem volt hiány az előadást érintő polemikus megnyilvánulásokban. Egyáltalán nem magától értetődő azonban, hogy pont ez a kérdés ennyire heves reakciókat váltott ki az elmúlt bő egy év folyamán. Ha valaki áttekinti azokat a kérdésköröket, amelyek a katolikus egyházzal kapcsolatban a tágabb nyilvánosságon és az egyházi berkeken belül egyaránt a legsűrűbben kerülnek szóba, furcsa helyzettel találhatja szembe magát. Úgy tűnhet ugyanis, mintha a katolikus egyháznak az ember nemiségével összefüggő kérdések taglalása lenne a legfontosabb: főként a nők pappá szentelése, a papok cölibátusa, a homoszexualitás megítélése, az elvált és újraházasodott hívők egyházi lehetőségei, illetve a család problémái állnak a figyelem előterében. Elég ijesztő az érdeklődésnek és a gondolkodásnak ez a leszűkülése – mert hát valóban ezek lennének a legfontosabb kérdések? Az emberi élet annyira sokrétű, az emberi lehetőségek annyira gazdagok, a keresztény gondolkodásban annyi kérdés vár még tisztázásra, hogy inkább valamiféle modern infantilizmus jelének tűnik ez a különös érdeklődés. Az e téren folyó hatalmas egyházi csörtékben szintén van valami éretlen. Nagyhangú, fölényes nyilatkozatok hangzanak el a különböző álláspontok képviselőinek részéről, egészen képtelen bírálatok érik egymást (az egyházi hagyománnyal való teljes szakítás vádja olyan természetesen hangzik el egyesek részéről, mintha nem is hallatlanul súlyos dolgot állítanának), és egyesek úgy vélik, könyvek harsány címében is hirdetniük kell, hogy meg kell maradnunk Krisztus igazságában (amiből Walter Kasper például már kihullott). Nagy pozitívum, ha a kereszténységben komoly viták zajlanak, sőt az is jó, ha a teológusok veszekedni tudnak egymással, sokkal jobb, mint ha semmitmondóan mosolyognak egymásra – de miért nem komolyabb, tágasabb, a kereszténység lényegéhez közelebb álló problémák váltanak ki ekkora érdeklődést az egyházi nyilvánosságban?
Walter Kasper A család evangéliuma címmel megtartott előadása mindehhez képest higgadtnak és árnyaltnak tűnik. Javaslatokkal áll elő, kérdéseket fogalmaz meg, felvetésekkel él, problémákra mutat rá, és maga is leszögezi, hogy hosszú éveken át beszélgetett lelkipásztorokkal, házassági tanácsadókkal és házaspárokkal, s az elgondolásaiban ezek a tapasztalatai tükröződnek. A véleményének ad hangot, tehát nyilván lehet vele vitatkozni, de nem érdemes azon a szinten alul, amelyet az előadás mércéjéül állított.