Imrényi Tibor: Igazságról, irgalomról, válásról

Nem fogok tudni a válásról írni anélkül, hogy ne írnék előtte igazságról, irgalomról, „szívről”. Jézusiról, Jézust követőről.

mMielőtt egy keresztény emberben komolyan megfordulna a válás gondolata, jusson eszébe Szír Szent Izsák egyik mondása: „Ne merészeld Istent igazságosnak hívni. Mert miféle igazságosság az, hogy mi vétkeztünk, ő viszont kereszthalálra adta Egyszülött Fiát?”

Másutt erre a mondásra bukkanunk: „Inkább ragaszkodj a jósághoz, mint az igazságossághoz.”

Ez a két izsáki mondás tökéletesen illik Szent Józsefre, az Úr Jézus nevelőapjára, aki nem látta a keresztre feszített Jézust, de akiről a következőket olvassuk Máté evangéliumában: „Anyja, Mária el volt jegyezve Józseffel. Mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy méhében fogant a Szentlélektől. József pedig, a férje, igaz ember lévén, nem akarta őt hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el” (Mt 1,18–19).

Szent Ágoston mondja egyik karácsonyi prédikációjában: „Amikor észrevette József, hogy Mária terhes… így szólt: Mit csináljak? Hírbe hozzam vagy hallgassak? […] Mivel hallgatni rossz, de a házasságtörés tényét nyilvánosságra hozni még rosszabb, ezért elbocsátom a házasságból.” ¹

József „igaz” ember volt. Azaz, minden cselekedetében az isteni törvény rendje szerinti „igazságosságot” akarta követni: „Aki a házasságtörőt megtartja, balga az és istentelen” (Péld 18,22).

Ámde az igazságosság magában foglalja, hogy az igaz ember nemcsak igazságos, hanem irgalmas is: „Az irgalom és az igazság egymásra lelnek, csókot vált az igazságosság és a béke” (Zsolt 85,11). Tudjuk, hogyan cselekedtek a pusztai atyák, amikor váratlanul vétkesek látványára bukkantak. Mit tett Paphnutiosz abba, amikor a ködben eltévedt, és útja során egy párocskára bukkant a pusztában? „Megállt, hogy imádkozzon a saját vétkeiért.” Hogyan reagált Pambó abba a „színésznő” látványára Alexandria kapujában? Ez van róla feljegyezve: „Könnyekre fakadt. Amikor a vele lévők megkérdezték, miért sír, azt mondta: »Két dolog indított meg: az egyik ennek a nőnek a pusztulása, a másik pedig az, hogy én nem igyekszem annyira az Istennek kedvében járni, mint amennyire ez a nő, hogy hitvány embereknek tetsszék.«”²