Nagypál Szabolcs: A család mint a boldogság helye

A boldogságnak vannak közösségi vonatkozásai is, hiszen nagyban függ a bennünket körülvevő emberektől, valamint a szűkebb és tágabb társadalomtól is, amelynek tagjai vagyunk. A családban növekedve mindenki megtanulhatja, hogy tehetségéhez mérten vegye ki részét a közös föladatokból, ez pedig hatékonyan hozzájárulhat egy elégedett tagokból álló társadalomhoz.

mMindannyian – valahol mélyen – egy olyan életre vágyakozunk, amely végső értelemben a javunkra válik, a mi jól fölfogott érdekünkben áll, és jobb emberré is tesz bennünket. De mi az, ami igazán számít az életben, melyek legyenek az ember kiemelt céljai?

Amikor az élet értelméről beszélünk, főként arra gondolunk, hogy élő és méltánylással teljes kapcsolatban álljunk azon személyekkel és dolgokkal, amelyek számítanak, amelyek lényegesek, és akik arra érdemesek. Rendezett kapcsolataink nagyban hozzájárulnak életünkben az értelemteremtéshez és az örömhöz. A valódi és hiteles boldogságnak a személyes életben kell gyökereznie, és vissza kell tükröznie azt is, hogy kicsoda az illető valójában.

Ráhangoltság és elkötelezettség

A boldogság az egyik megfogalmazás szerint az elfoglaltság és elkötelezettség állapotát jelenti, amikor áramlattal és életerővel telítődünk; ennek jellegzetes terepe a hivatás. Amikor azt tehetjük, amit szeretnénk és amit szeretünk, akkor az embert mintegy magával ragadja a pillanat, és úgy érzi, hogy ekkor – szabadon – valóban önmaga. Az áramlat lélektanának megfogalmazója Csíkszentmihályi Mihály, az egyik jellegzetes mintája pedig a legendás clevelandi karmester, Széll György.

A boldogság egy másik vonatkozása a ráhangoltság: amikor nem szórakozásra, izgalomra és kikapcsolódásra vágyunk, hanem inkább megállapodottságra, értelmi lenyugodottságra, az otthonosság érzetére, benső biztonságra, békességre, állandóságra és egyensúlyra. Ennek meghatározó területe és helye a házasság és a család, amikor valaki más tartósan olyannak fogad el, amilyenek vagyunk, így kiépülhet közöttünk a teljes, magunkat sérülékennyé is tévő bizalom.

A megértettségben és a megértésben tobzódni is lehet, arcunkra pedig kiülhet az elengedettség mosolya. Hiszen bensőséges, családias, otthonos körülmények között vagyunk, így végre leengedhetjük a védműveinket, kiengedhetünk picit. Benső béke és nyugalom száll meg bennünket, magabiztosság tölt el, kedélyünk és lelkületünk az egekbe szárnyal, miközben gondtalannak érezzük magunkat, akiket nem szorít a világ satupadja.

Ami ismerős, családias (sztoikus szóhasználattal oikeion), abban a legmesszebbmenőkig otthon érezzük magunkat, ahelyütt elemünkben vagyunk, az életünkben ímé hát megleltük hazánkat. Családi körben kivirágzunk, természetesen viselkedünk, a saját emberi természetünk szerint, a mindennapi életben megszokott gátlások és szerepek nélkül.