Kóczián Mária: Balassi és a jezsuiták – egy gyümölcsöző kapcsolat
Balassi Bálint a 16. századi magyar közvélemény mércéjével is viharos – már-már regénybe, kalandfilmbe kívánkozó – élete során átélt egy jelentős hitbeli változást is: protestáns családba született, majd harmincegy évesen nemcsak hogy katolizált, de rövid néhány év alatt lelkes katolikus, a jezsuiták híve lett. A szakirodalom máig kutatja ezt a kérdést – próbálva modellezni a hiteles történetet, lehántva róla a több, mint négy évszázados, sokszor részrehajló vagy jóindulatú, de hiteltelen állításokat.
PROTESTÁNS CSALÁD – LUTHERÁNUS NEVELŐ
Balassi Bálint édesapja, Balassi János – a fiánál nem kevésbé öntörvényű protestáns főúr – fiatal prédikátort fogadott gyermeke mellé, a híres és ambiciózus Bornemisza Pétert. A 10-11 éves Bálintot egyetemi tankönyvekből is tanító Bornemisza kiváló tanár volt, s hatása felbecsülhetetlen tanítványa szellemi-hitbeli érésére. A fiatal Balassi első munkája, a Beteg lelkeknek való füves kertecske, egy német eredeti nyomán készült fordítás, feltehetőleg együttműködésükben készült el. Az alapvetően lutheránus felfogású mű néhány kutató szerint az úrvacsora kérdésében már Zwingli tanaihoz közelít. Kőszeghy Péter, Balassi kiváló monográfusa azonban felhívja a figyelmet arra, hogy a korban a felekezeti hovatartozás dogmatikai háttere sokkal kevésbé volt megalapozott, mint a következő, ebből a szempontból határozottabb kontúrokat ismerő és megélő nemzedék, majd a 17. század magyarjainak vallásosságában.
Balassi Bálint korai istenes versei egyértelműen protestáns indíttatásúak, Bornemisza Péter hatását mutatják. A zsoltárokra épülnek, a hívő és az Isten közötti viszony közvetlensége ellenére az ember kicsinységével szemben hangsúlyozzák az Isten már-már elképzelhetetlen nagyságát. A versek beszélője bűnei miatti keserűségét hangsúlyozza, gyakori motívum a könny, a sírás:
„Anyámnak méhében bűnben fogantattam,
Kiből noha tőled kimosogattattam,
De gyarlón maradtam
És annak utána visszatántorodtam.
Sokasága bűnömnek rettegtet éngemet,
Csak irgalmasságod biztatja szívemet,
Siratván bűnömet,
És szívből óhajtom kegyelmességedet.”
(Bizonnyal esmérem rajtam nagy haragod…)
BÁTHORY KARIZMATIKUS HATÁSA ALATT
Balassi Bálint 1575–77-ben Báthory István erdélyi fejedelem, később lengyel király fogságában volt – hivatalosan –, de ez inkább nevezhető vendégségnek, mint rabságnak. A katolikus Báthory a vallási türelem megtartásával igyekezett kedvezni a katolikusoknak. Már 1571-ben szerette volna elérni, hogy jezsuiták jöjjenek Erdélybe. Később ő kezdeményezte a jezsuiták kolozsmonostori (1579), majd kolozsvári (1581) megtelepedését. Báthory udvaroncként tartotta maga mellett Balassit először Gyulafehérváron, majd lengyel királlyá koronázása után (1576) Krakkóban. Környezetében a fiatal főúrnak találkoznia kellett katolikusokkal, jezsuitákkal. Nehéz elképzelni, hogy a király és környezete, udvaroncai között nem esett szó hitbeli kérdésekről. Báthory, a támogató idősebb férfi mindvégig példakép volt Balassi számára, feltehetőleg vallási elképzeléseivel is nagy hatást gyakorolhatott a fiatalabbra.
SZERENCSÉTLEN HÁZASSÁG – NEOFITA BUZGALOM?
Balassi 1584 karácsonyán feleségül vette első unokatestvérét, Dobó Krisztinát. (Krisztina apja az egri győző, Dobó István volt, anyja pedig Sulyok Sára, Balassi édesanyjának, Sulyok Annának a testvére.) Az ifjú férj, miután Sárospatak várát felesége birtokának tekintette, sikertelen kísérletet tett annak elfoglalására. Sárospatak azonban királyi zálogbirtok volt, így Balassi felségárulási perbe keveredett emiatt. A feleségével való közeli rokonsága miatt vérfertőzés címén is feljelentették, mivel előzetesen nem kértek pápai engedélyt a frigy megkötéséhez. Úgy tűnt számukra, hogy a nehéz helyzetben segíthet, ha katolizálnak. Ez 1585-ben meg is történt. Balassi életét végigkísérte némi rosszakarat – még a vérbő reneszánsz emberek között is kitűnt „nagy” természetével –: Rómában a pápánál megvádolták azzal is, hogy áttért az iszlámra, és időközben született kisfiát körülmetéltette, Musztafának nevezte el. A szepesi káptalan ki is küldött két papot, hogy az ügyet kivizsgálják, s azok a fiatal párt ártatlannak, kisfiukat, Jánost pedig testi-lelki értelemben kereszténynek találták.
A pereskedés, pénztelenség – Balassi nem értett birtokai irányításához – gyakorlatilag felemésztették vagyonát. A forrásokból, versekből kiderül, hogy a házaspár életét nagyon megnehezítette a sokféle probléma, üldözés, és évekig betegeskedtek, gyengélkedtek – mindketten. Balassi a végrendeletét is megírta. Később Krisztina megcsalta férjét, különváltak.
A szakirodalom sokszor felteszi a kérdést: minek köszönhető, hogy Balassi lelki értelemben vett katolizálása is megtörtént néhány éven belül? Talán nem is olyan nehéz a válasz: megtörten, megvádoltan, elszegényedve, betegségek közepette, majd elhagyottan a hitet új aspektusból élte meg, és ez igen nagy hatással lehetett egy annyira szenvedélyes, a katolicizmusban nyilván új, más lelki lehetőségeket megtaláló emberre, mint Balassi.
JEZSUITÁK KÖZELÉBEN
Balassi 1591-ben járt Braunsbergben, ami Vilna (Vilnius) mellett a jezsuiták lengyel központja volt. Nem tudjuk, mennyi időt töltött itt, csupán néhány napot vagy akár néhány hónapot. Ami nagyon valószínűnek látszik: itt jutott hozzá Edmund Campion, angol jezsuita mártír (1581) hitvitázó művéhez, amelyet fordítani kezdett, s úgy tűnik, mindig magánál hordott. Dobokay Sándor jezsuita, aki halála előtt és halálakor mellette volt, megtalálta nála a kötetet.
A korban a hétköznapi ember számára a nagy hitbeli dilemmát a predestináció és a szabad akarat paradoxona jelentette. A magukat akkor protestánsnak, ill. katolikusnak vallók is ingadoztak ebben a kérdésben, s a határok sokkal képlékenyebbek voltak, mint ma. A jezsuita lelkiségben e két nézet a molinizmusban kibékült, ill. a továbbiakban a szabad akarat javára dőlt el. Balassi kései istenes verseit már sokkal inkább jellemzik a katolikus vallás megerősödő vonásai. Kőszeghy Ferenc Balassi braunsbergi tartózkodása kapcsán megjegyzi, hogy akár a nagy Szent Ignác-i lelkigyakorlatot is elvégezhette. Erre kézzel fogható bizonyíték nincs, de ha a következő sorokat olvassa valaki, aki már elvégezte a nagy lelkigyakorlatot, bizony ismerős képeket kap:
Nem lenne haszontalan, ha a Balassi-kutatás egy kissé elmélyedne Ignác tanaiban, hiszen csak aki azokat ismeri, válaszolhatja meg meggyőzően a kérdést, hogy milyen mértékű lehetett a jezsuita hatás Balassi életében és költészetében.
A kései istenes versekben az ember majdnem egyenrangú társa Istennek (szünergizmus), amit a protestánsok nem fogadnak el. A szabad akaratra építő lelkület alapján lehetséges az a személyes, alkudozó hang, amelyet Balassi sajátjának is tekinthetünk. Ismerve a Szent Ignác-i lelkigyakorlat biztatását az imabeszélgetésekre, amelyekben az imádkozó megszólíthatja – miként barátját – a Szentháromság tagjait vagy a Szűzanyát, talán egy lehetséges magyarázatot kapunk erre a közvetlenségre.
BALASSI BÁLINT (1554–1594), a törökkori Magyarországon élt, végvárakban harcoló főúr számos vonatkozásban játszik úttörő szerepet a magyar irodalom- és kultúrtörténetben. Ő írt először világirodalmi mércével is jelentős verseket magyar nyelven. Mint vérbeli reneszánsz költő, a már megírt verseit hozzáigazította örökké változó életének eseményeihez, törekvéseihez, és viszont: élete történéseit a rá nagy hatást gyakorló művek cselekménye, fordulatai szerint igyekezett láttatni. Megteremtette a magyar szövegverset, mivel költeményeihez már nem feltétlenül kapcsolt dallamot. Tanítványa, Rimay János és az ő esetében beszélünk az első mester–tanítvány viszonyról irodalmunkban. Balassi az első olyan költőnk, akinek istenes versei széles körben ismertté váltak, így óriási hatása volt utókorára, a 17. századi magyar irodalomra.
KATONAHALÁL
Balassi 1594 tavaszán részt vett Esztergom ostromában. Találat érte mindkét combját. Sebe nem volt halálos, de feltehetőleg a rossz kezelés miatt elfertőződött. A negyvenéves költő haldoklása két hétig tartott, május 30-án halt meg. Ebben az időben sokat volt mellette Dobokay Sándor jezsuita atya. Balassi halála előtt nála gyónt, és őt bízta meg, hogy juttassa el Mátyás főhercegnek azt a levelet, amelyben kéri, hogy legyen fia, a nyolcéves János gyámja, s a gyermeket adják a jezsuiták iskolájába. Dobokay kétszer is írt a költő haláláról, közvetlenül az események után és az alább említett Tíz okok című mű előszavában. Ezek szerint Balassi utolsó szavai ezek voltak: „Krisztus megholt érettem, hát én hogy kételkedjem? Te katonád voltam, Uram, és a te seregedben jártam.”
ÖKUMENIKUS UTÓJÁTÉK
A szocialista időszakban irodalompolitikai okokból igyekeztek a Balassira tett jezsuita hatást kisebbíteni. Megkérdőjelezték azt is, hogy egyáltalán Balassi fordította-e Campion könyvének egy részét, nem inkább Dobokay Sándor, akinek nyilván érdeke volt akkoriban azt állítani, hogy az egyik magyar főúri család sarja is a katolicizmushoz, a jezsuitákhoz húzott. A mű Campianus Edmondnak tíz okai címmel jelent meg Balassi halála után,1606-ban. Csonka Ferenc a szöveget vizsgálva arra jutott (1994), hogy a Tíz okokban az első négy ok fordításában egyetlen latin idézet sem található. Az 5–7. oknál már szerepelnek latin citátumok, az utolsó háromban pedig annál több. Ez alapján feltételezhető, hogy az első négy ok Balassi fordítása, a következő csak részben az övé, részben Dobokayé, az utolsó három pedig teljesen Dobokayé. Hargittay Emil Csonka Ferencre hivatkozva jutott arra a következtetésre, hogy a protestáns hitben és irodalmon iskolázott Balassi, Bornemisza tanítványa, miként az a korabeli humanistaprotestáns magyar irodalomban szokás volt, a latin idézeteket is természetszerűleg lefordította. Nem így a katolikus, jezsuita Dobokay, akinek a latin idézetek megtartása volt a kézenfekvő.
Ilyen módon vált a Tíz okok fordítása a 16–17. századi magyar történelem, kultúra egyik emblematikus jelenségévé. A katolizált, társadalmilag lecsúszott magyar főúri író-költő Balassi protestáns neveltetése szerint cselekszik, amikor az eredeti irat minden egyes szavát igyekszik magyarra fordítani, miközben maga a katolikus hitvitázó mű fordítása új hitének lelkes követését mutatja. Egyetlen művön belül jelennek meg, egymást kiegészítve, megbékélten a protestantizmus és a katolicizmus.
FORRÁSOK:
• Balassi Bálint összes versei, Szép magyar comoediája és levelezése. Budapest, 1968, Szépirodalmi Könyvkiadó.
• HARGITTAY EMIL: A Campianus-fordítás és Pázmány írói pályakezdése http://epa. oszk.hu/00000/00001/00010/hargitta.htm
• KŐSZEGHY PÉTER: Balassi Bálint. Pozsony, 2009, Kalligram.
• NEMESKÜRTY ISTVÁN: Balassi Bálint. Budapest, 2004, Akadémiai Kiadó.