Előző cikk Következő cikk

Gáspár Csaba László: A vallás mint a totális függőség érzése

F. D. E. Schleiermacher vallásértelmezése

„Találunk magunkban egy alapérzést, amelyben teljes mértékben és maradéktalanul függőnek (schlechthin abhängig) érezzük, azaz feltétlenül, tisztán és osztatlanul függőnek tudjuk magunkat. Ez az alapérzés a vallásosság még oly különböző megnyilvánulásainak a közös mozzanata, és ez az, ami a vallásosságot minden más érzéstől megkülönbözteti.”

VILÁGLÁTÁS – VILÁG ALKOTÁS

Az ember mindig büszke volt egy különleges képességére, a gondolkodásra. Ez a sajátos, nehezen definiálható jelenség – történés, aktivitás – egy másik – nem kevésbé különös és nehezen definiálható – jelenséggel kapcsolódik össze: a szabadsággal. E kettő kölcsönösen feltételezi és erősíti egymást. A gondolkodás és az értelmi megismerés a szabadság támasza, hiszen csak akkor vagyok szabad, ha megismerem és gondolkodva fontolóra veszem szabadságom lehetőségi terét, és felismerem, ill. kigondolom a benne megvalósítandó, ill. megvalósítható célokat, valamint megismerem az ilyenformán szabadon és értelmesen kiválasztott cél eléréséhez szükséges eszközöket. A szabadság viszont a gondolkodás lehetőségi föltétele, hiszen csak a dolgokkal szembeni szabad viszonyulásban lehet őket megismerni a biológiai életszükségletek perspektíváját meghaladó dimenzióban, vagyis önmaguk valóságában. Igaz megismerésre csak szabad megismerő képes. A gondolkodásnak elvileg minden valóság, még a semmi is tárgya lehet, mindazonáltal van egy bizonyos alaprétege, amely nem annyira tárgya, mint inkább támasztéka, amelyen állva szabadon viszonyulhat a számára megnyilvánuló dolgokhoz. Ezt az alapréteget a szemhez hasonlíthatjuk, amely nem magát látja, hanem általa és belőle kiindulva látszanak a dolgok. A gondolkodás „szemét” szemléletek alkotják. Az európai szellemi térben négy szemléleti-gondolkodási formát különböztethetünk meg: a tudományt, a filozófiát, a vallást és a művészetet. A gondolkodás ezen szemléletek perspektívájában fordul oda a gondolkodnivalóhoz, illetve ezen látásmódok látóterében mutatkozik meg számára a gondolkodnivaló. A tudós, a filozófus, a próféta és a művész más és más módon tekint a világra, és mindegyik a maga szemléleti formája, gondolkodásmódja, stílusa – a szó eredeti értelmében vett teóriája – szerint látja azt, ill. lát világot. Aki a nyugati kultúrában gondolkodik, ezen formák egyikében, vagy több forma metszetével gondolkodik. Kultúránk egésze ezen szemléletmódokban megnyilvánuló valóság-aspektusoknak az összképe, látványa. Európai kép – összetett kép, összetett és történeti perspektívában látó európai szemmel.

A cikk teljes terjedelmében A Szív /júniusi számában olvasható. A lapszámot keresse az újságárusoknál, vásárolja meg digitális formátumban a www.dimag.hu oldalon vagy fizessen elő folyóiratunkra az Előfizetés oldalon.