Marton Árpád: Minden egész eltörött
A világháló nyújtotta előnyökért feláldozzuk az olvasás és gondolkodás képességét? – Nicholas Carr Hogyan változtatja meg agyunkat az internet? – A sekélyesek kora címmel írt könyve erre a kérdésre világít rá.
aAdy Endre talán maga sem sejtette, hogy első világháborús látomásában egy egész történelmi periódust jellemez minden elemzésnél találóbban. Az azóta eltelt évszázad – modernitás, posztmodern és poszt-posztmodern grádicsain – a töredékekre hullás, a szétzilálódás, az atomizálódás irányába haladt. Kapcsolataink fellazultak, társadalmi kötelékeink megereszkedtek, énképünk kontúrvesztéssel fenyeget, világképünk feloldódni látszik valami enervált fatalizmusban.
Akinek kezében megfordult Theodore Roszak korszakos esszéje, nem lát abban semmi meghökkentőt, hogy a tudati erózió éppen Az információ kultusza kellős közepén következik be, abban a korszakban tehát, amely elsőszámú értékmérőjének az információt tekinti, önmagát tudásalapúnak hirdeti, és az információs jogok mindenek fölött való elismerését követeli.
Csakhogy az információ a maga elvontságában nem több, mint késő újkori tabu, fétis. Tudáspszichológiai tény, hogy az adatok halmaza önmagában nem képez hasznosítható tudást, ilyeténképp az egyént elsodródással, fulladásveszéllyel fenyegeti az adatfolyam. Hasonlatos ez ahhoz, mint hogyha valaki idegen szavak ezreit biflázná be, akár különféle nyelveken, a beszéd készségét mégsem sajátítva el. Személyiséggé csupán integrált ismeretek birtokában válunk. A tudás megszerzésének módja tehát döntően meghatározza, autonóm személyiséggé válunk-e.
A folyamat az információszerzéstől az egyén önállóságáig és onnét tovább, a szabadság és felelősség jegyében létrejött társadalmi hálózatokig nem is annyira szövevényes, mint amilyennek első látásra tetszik. Nicholas Carr könyve végre kutatásokkal támasztja alá, amit eddig is tudott minden józanul gondolkodó ember: az internet-központú ismeretszerzés esetleges és fragmentált tudást nyújt valódi tudás helyett, a tudatunkat szakadatlanul bombázó, elkülönült adatok darabjaira tördelik az időnket, azaz végeredményben veszélyeztetik az ember időiségben kibontakozó, tapasztalatokat lepárló, a történéseket oksági modell szerint egymásra vonatkoztató, komplex világlátásának kialakulását – kiiktatják létezésünk történelmi alapkarakterét.