Marton Árpád: Függőség ellen életértelem
„A függőség ellentéte valójában nem a függetlenség (ami nekünk, esendő embereknek a maga teljességében egyébként sem lehet soha osztályrészünk), hanem sokkal inkább az identitás. Az identitás ahhoz a belső nemességhez való hűség, amit énünk mélyén őrzünk.”
hHa egy mondatban kellene összegeznem, mit tartok a logoterápia, Viktor E. Frankl pszichoanalitikus módszere lényegének, így fogalmaznék: e csodálatos lélekgyógyászati iskola legfőbb erénye, hogy tiszteletben tartva az egyént, mint a tudatos erkölcsi cselekvés alanyát, puszta szimptómák kezelése helyett a döntés szabadságát és az alany felelősségét helyezi tevékenysége középpontjába. Szabadságot és identitást – hogy Elisabeth Lukas könyvének címével éljek.
Frankl személyes és lélekgyógyászi tapasztalatainak legfőbb tanulsága, hogy az ember életének az értelemmel bíró cél, a kitűzött törekvésekért való tudatos odaadás kölcsönöz értéket. A válsághelyzetek jelentékeny hányada az élet értelemnélküliségéből, vagy az értelem helytelen fölismeréséből fakad. Frankl iskolájának terápiás módszerei, élükön az egzisztenciaanalízissel, magát a kezelés alá vett, szenvedő embert szembesítik a cselekedetei által kijelölt úttal – majd vezetnek rá a cél fölismerésének katartikus örömére. A gyógymód az élete értelmét kereső embert igyekszik megajándékozni a létezés dinamizmusának fölszabadító tudatával. Az alapító egyik kötetcímében „orvosi lélekgondozásnak” nevezett módszer, a logo- (azaz: értelem-)terápia tehát nem pusztán a psziché, sokkal inkább a személy integritásának helyreállítója, és mint ilyen, a személy felelős döntésére alapozza hatását. A Frankl-tanítvány szerző a szenvedélybetegségek kialakulásának gyökerét is a tévesen fölismert életértelemben fedezi föl. A hamis énképünktől, hazug élethelyzetektől és partnerkapcsolatoktól, a tetteink kudarca fölött érzett csüggedéstől való függőség leleményesen álcázza magát beletörődésnek, szerénységnek vagy éppen a determinizmus megadó és álszent elfogadásának.